Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

20Ö III, A kath. egyház és tanai. 8. A malaszt és a jócselekedetek.

hite volt, ezen embereknek semmi okuk sem volt az egyház egységének megbontására.

Tegyük fel azonban, hogy eme tan a katholikusoknál Luther fellépése előtt el vala homályosítva s csak a tridenti zsinak helyezte azt ismét kellő világosságba, a hitújítás híveinek legalább most (miután a kath. egyház az állítólag elhagyott igazságot ismét felismerte) nem volna szabad szakadásukban továbbra is megmaradniok, hanem a régi egységhez kellene visszatérniük. Mindenesetre pedig jogtalanul cselekednek, ha a tridenti zsinat határozatai után is arról vádolják a kath. egyházat, hogy a jócselekedetek rovására kisebbíti a hitet, a malasztot s Jézus Krisztus érdemeit.

Adná Isten, hogy e dolgot minden protestáns átlátná s a katholikus egyház állítólagos tévedéseit sorban megvizsgálná. Ha ezt tennék, bizony úgy találnák, hogy egészen más dolgokat tarât a katholikus egyház, mint a minőket protestáns szószékekről s protestáns iratokban hirdetnek róla ; akkor megértenék a protestánsok, hogy a vallásbeli szakadásra teljességgel nincsen valamire való okuk, s visszatérnének ahhoz az egyházhoz, melyet atyáik elhagytak.

8. A malaszt és a jócselekedetek.

(A szerzetes Atya, levele.)

Kedves barátom ! Utolsó levelemet meg kell még valamivel toldanom, hogy megmutassam Önnek, mit tartunk mi, katholikusok, a jócselekedetekről.

Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy jócselekedetek alatt nem csupán külsőleg végzett cselekedetet értünk. Hiúságból adott alamizsna, képmutatásból valamely szentséghez járulás a mi felfogásunk szerint nem jócselekedet, hanem bűn ; ez nem jutalmat hanem büntetést érdemel.

Jócselekedet az oly tett, mely valóban erényes indítóokból, pl. az Isten vagy felebarátunk iránt való szeretetből származik. Nem annyira a külső cselekedet fontos itt, mint