Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
A jócselekédetek fogalma. 301 inkább a szándék, melylyel azt véghez visszük. A szegénynek s betegnek, ki szívesen gyakorolná a felebaráti szeretet cselekedeteit, de külső körülményei akadályozzák, Isten előtt sokkal nagyobb érdeme leszen, mint azon gazdagnak, ki kevésbé tiszta szándékkal ezrekre rúgó alamizsnát oszt szét ; az evangéliumi szegény özvegyről azt mondja Jézus, hogy két fillérével többet tett a templom perselyébe mint valamennyi gazdag, kik abból adnak a mivel bővelkednek. (Márk. 12, 41-—44.) De miképen lehet nekünk szegény bűnösöknek egyáltalában Isten előtt érdemünk ? Megmondom Önnek : Krisztus malasztjának ereje által, mert Krisztus megszentelő malasztját, mint természetfölötti életelvet belénk öntötte s mert hathatós mulasztja által folyton működik bennünk. Maga Krisztus magyarázza meg nekünk e viszonyt a szőlőtőről szóló szép példabeszédében midőn így szól : „Én vagyok az igaz szőlőtő és Atyám a szőlőmíves. Minden szőlővesszőt, mely énrajtam gyümölcsöt nem hoz, lemetsz ; és minden gyümölcstermőt megtisztít, hogy többet teremjen. Már ti tiszták vagytok a beszédnél fogva, melyet nektek szólottám. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Miképen a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt önnmagától, ha nem marad a szőlőtőn, azonképen ti sem, ha énbennem nem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szölővesszők ; a ki én bennem marad és én őbenne* az sok gyümölcsöt terem ; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.“ ') Már én azt tartom, hogy Krisztuson, a szőlőtőn levő szőlővessző csak teremhet jó szőlőfürtöket, azaz jócselekedeteket! És én azt hiszen, hogy semmikép sem kisebbítjük Krisztus érdemeit, midőn azt állítjuk, hogy mi is, mint Krisztuson, a szőlőtőn lévő vesszők, jó cselekedeteket vihetünk végbe ! Hogy pedig az ilyen cselekedetek jutalmat nyernek a mennyországban, maga Krisztus tanítja, midőn az utolsó Ítéletet leírja: „Akkor majd így szól a király azoknak, kik jobbja felől lesznek : Jöjjetek, Atyámnak áldottai ! bírjátok a világ 1) Ján. 15, 1—5.
