Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
A tridenti zsinat tana a megigazulásról. 199 mélni, szeretni, avagy bűnbánatot tartani, a mint ez szükséges, hogy a megigazulás kegyelmét elnyerhesse : átok alatt legyen.“ Jj,. Kánon. „Ha valaki azt mondja, hogy az ember szabad akarata, Istentől indíttatva s felkeltve, a mennyiben Istennek szavára hallgat, semmivel sem működik közre abban, a miáltal magát a megigazulás malasztjának elnyerésére képesíti s előkiszíti, s hogy az ember, ha akarná is, beleegyezését meg nem tagadhatná, hanem mint valami élettelen dolog teljességgel semmit sem tesz, s egészen szenvedőleg viselkedik: átok alatt legyen.“ 5. Kánon. „Ha valaki azt mondja, hogy az ember szabad akarata Ádám bűne után egészen elveszett s elenyészett, vagy hogy ez_ pusztán névleges dolog, vagy inkább valóság nélküli név, vagy pedig nem egyéb, mint az ördögtől az egyházba hozott találmány : átok alatt legyen. “ 6. Kánon. „Ha valaki azt mondja, hogy az embernek nem áll hatalmában útjait rosszakká tennie, hanem úgy a gonosz, mint a jó cselekedeteket is Isten műveli, nemcsak hogy megengedi, hanem tulajdonképen önmaga műveli, úgy hogy Júdás árulása nem kevésbbé az ő műve, mint Pál meghívása: átok alatt legyen.“ ') Ez tehát főbb vonásokban a megigazulásról szóló katho- likus tan, a mint azt az egyház a 16-dik század újítóival szemben meghatározta. Meg kell Önnek vallania, hogy e tan nagyon is észszerű, a szentirással megegyező keresztény tan, s hogy korántsem kisebbíti a jócselekedetek érdekében a hitet, Jézus Krisztus malasztját s érdemeit. S mivel e tan Luther és Kálvin föllépése előtt, valamint ezután is mindig az egyház l) Conc. Trid. sess. 6. de justif. can. 1—6.
