Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
2. §. A szegényápolás újjászervezése és a régi egyház alapelvei. 7 rendszer korában a község háttérbe szorult, a szegényápolás alkalmazkodott a társadalmi viszonyokhoz s az intézeti ápolás lépett előtérbe. Később, midőn a jobbágyok a várnéphez számíttattak, a földesúrnak kellett szükség esetében alattvalóit eltartania s gondoskodnia arról, hogy egy zsellérje- se pusztuljon el élelmi szerek hiányában. Mikor a városok önálló községi intézménynyé fejlődtek, az alamizsna-ügy is a községek feladatához tartozott. És pedig a szegények segélyezése a hitközségnek (a plébániának) hivatáskörébe ment át. Az alapítványok és az alamizsna-persely a templomhoz tartozott, az alamizsna kiosztása vagy a templomban, vagy a templom előtt történt. A 15. században az alapítványok kezelését a városokban a városi hatóság vette át, de azért a szegényápolás akkor sem vetkőzte le vallási és egyházi jellegét. Isten dicsőségére adakoztak, és az alamizsnát köszönettel és „Isten fizesse meg“ szavakkal fogadták. A városi szegényügynek állandó szervezése az újkorban legelőször Belgium gazdag és hatalmas városaiban ment végbe, melyek V. Károly császár jogara alatt Spanyol- és Németországgal együtt a habsburgi nagy világmonarchiához tartoztak. Ezen összeköttetésnél fogva a németalföldi szegényügy Német- és Spanyolországban is minta gyanánt és irányadónak tekintetett. És pedig Ypern városának szegényügyi szervezetét vették alapul, melyet 1524 vagy 1525-ben a városi és az egyházi hatóság együttesen állapított meg. Ehrle, kit e helyen követünk, úgy vélekedik, hogy ezen újjászervezés tulajdonképi szerzője a humanista Vives, ki Ypern város hatóságának segélyére volt tanácsaival Indokolt e vélemény annyiban, hogy épen ezen időtájban Praet Lajos, a brüggei polgármester is Vives-hez folyamodott tanácsadásért a szegényügy újjászervezése tárgyában. Vives akkoriban Angolországban, VIII. Henrik udvarában tartózkodott, a hol nagy kegyben volt, mígnem 1527-ben szemébe mondván a királynak, hogy végzetteljes házassági elválása tiltott dolog, e vakmerőségéért szabadságával és állása elvesztésével lakolt. *) 1525-ben aztáu, mint látszik, engedett barátja kérésének, úgy, hogy 1526. január 6-án megküldhette jeles művét a brüggei ha') Vives -re nézve Ehrle A. J. Namèche e müvére utal : Mémoire sur la vie et les écrits de J. L. Vives, mely megjelent a Mémoires couronnés de l’Académie Koyale de Bruxellesben éd. in 4-o t. 15. 1-e p. 1841. Továbbá 1. Vita, mely összes művei kiadásának (editio Maj an sii, Valentiae 1780, 7 vol. fol.) első kötetében foglaltatik.
