Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
8 III. A hitújítástól a jelenkorig-. 1. Az egyházi szegónyápolás. tóságnak,1) mely ugyanazon év szeptember havában nyomtatásban is megjelent. A mű két könyvre oszlik, elseje a magánjellegű szegényápolást tárgyalja, s így ránk nézve nem annyira fontos, főkép miután abban a szerző általánosságban szól a szegénység okairól, valamint a szegények és gazdagok kötelmeiről. A második könyvnek tartalmát, mely a nyilvános szegényápolással foglalkozik, E h r 1 e 2) szavaival a következőkben ismertetjük : „A szerző mindenek előtt hathatósan inti a hatóságot kötelességére, hogy különös figyelőiét fordítson a lakosságnak azon részére, mely szegénységben és nyomorban sínlődik. Azért első sorban feltünteti azon társadalmi veszélyt, mely a közérdeket fenyegeti azon esetre, ha a szegények szenvedéseit és nélkülözéseit a gazdagok érzéketlen pazar életmódja még tűrhetetlenebbekké teszi s a vagyon aránytalan megosztása miatt keletkezett feszült viszony a proletárságot arra ingerli, hogy maga magán segítsen s erőszakhoz nyúljon. E néposztály elhanyagolta- tása a polgárság anyagi jólétét is veszélylyel fenyegeti esetleg ragályos betegségek behurczolása által. Végül a szegények elhanyagolt szállóhelyeit nagyon helyesen nevezi a bűn, főkép az erkölcstelenség igazi fészkének; oly baj ez, mely főkép ha a szegény és elhagyatott fiatalság magára hagyatik, szükségkép rohamosan fog terjedni. Ezután következik tulajdonképen a szegényügyre vonatkozó új törvényjavaslat, melynek alapján a városi hatóság az olyannyira szükséges gyámolítást megvalósíthatja. Legelőször is három osztályba sorozza a szegényeket : az elsőbe a kórházak- és szegényiutézetekben elhelyezettek tartoznak; a másodikba a nyilvános hajléktalan koldúsok, a harmadikba a szégyenlős házi szegények. Mindenekelőtt ezek teljes létszámát kell összeirni. Az intézeteket két hivatalos személynek egy jegyző kíséretében meg kellene látogatnia, azoknak anyagi helyzetét pontosan megvizsgálnia s leltárt felvennie. Egy másik jegyzék az összes lakók neveit tartalmazná annak megjelölésével, mi uton- módon jutottak be az intézetbe. Hasonlóképen minden plébániában más két tanácsosnak a házi szegényeket kellene felkeresnie a vég. ') J. L. Vives, Valentini, De subventione pauperum sive de humanis necessitatibus libri 2. Ad Senatum Brug-ensem. Prior de subventione privata, alter de subventione publica. Ab ipso auctore recogniti. Additae sunt annotatiunculae Fr. Joannis Moyardi, Carthusii. Brugis, typis Huberti de Crook, anno 1526 mense Septembri. A mii kevéssel megjelenése után E h r 1 e által lefordít- tatott spanyol, olasz és franczia nyelvre. 2) L. c. 29. s kv. 11.
