Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

2

Ül. A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás.

tenni, terményeit a kiváltságolt városi piaezra kellett hoznia, mi természetesen mindig nagy kiadásokkal és időveszteséggel járt.

I. Miksa császárnak egész uralkodása nem egyéb, mint a földművelők panaszainak szakadatlan lánczolata a szabad forgalom ezen káros megszorítása miatt. Viszont megint a polgárság is panaszt emelt a kézalatti-vásárlásból reá háramló kár miatt.

Nemcsak a városok, hanem a földesurak részéről is meg volt nehezítve a parasztra nézve árúinak elárúsítása. A földbirtokosok ugyanis az úgynevezett vásárjogot emelték érvényre, melynek értelmében a jobbágy először földesurának tartozott árúit a folyó piaczi áron felajánlani. Nemcsak a földművelő terményeire, de sőt sok helyen még a paraszt gyermekének munkaerejére is számot tartottak. Ha a jobbágy idegen helyre akarta szolgálatba küldeni felserdült fiait vagy leányait, akkor előbb nehány évre földesurának kellett őket átengednie. Hasonlóképen Miksa császár idejében is nagyon gyakran panaszkodtak a parasztok a miatt, hogy a földes- urak kényszer-korcsmajogot gyakoroltak, melynél fogva a parasztnak csakis az urasági korcsmában volt szabad lakodalmat vagy egyéb mulatságot rendeznie.

Továbbá a mily mértékben emelkedett a termény ára és a munka értéke, époly fokban a szolgáltatások is mindinkább elviselhetetlenek lőnek, melyeket a jobbágy földesurának tenni tartozott. A mi különösen a robotmunkát illeti, valóban jogos volt a parasztnak panasza, mikor a maga földjeinek művelésére legalkalmasabb időt el kellett mulasztania, aratás idején az érett gabonát a mezőn hagynia, hogy előbb földesura gazdaságában leszolgálja a robotot. A bér pénz változandósága s azon körülmény, hogy annak nagyságát mindig a földesur kegyes belátása határozta meg, hasonlóan sok panaszra adott okot. Az urak és parasztok közt felmerült panaszok és viszályok egy másik kiapadhatatlan forrása a vadászat volt Minden paraszt iparkodott darabföldjét bekeríteni, úgy hogy az egész ország el volt lepve sövényekkel. Természetesen a vaddisznók ellen a sövény sem nyújtott védelmet. Az erdőkerülők kihivó vakmerőséget tanúsítottak a szegény pórnéppel szemben s oly nagy pénzbírságot szabtak reája, hogy abból nagy kára lön. A büntetés s ennek pénzen történt megváltása lassankint elviselhetetlenné vált. Az ispánok és mező-birák megvesztegethetősége miatt is mind sűrűbben és sűrűbben hangzottak fel a panaszok.1)

A nemesség nem csupán a vadászattal volt a parasztoknak terhére, hanem rablási vágyával és nyílt erőszakoskodásával is. Ha i)

i) Ezen állapotokról behatóan értekezik Czerny i. m. 40 s. kv. 11.