Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

HARMADIK RÉSZ.

ÚJKOR.

A hitújítástól a jelenkorig.

ELSŐ SZAKASZ.

AZ EGYHÁZI SZEGÉNYÁPOLÁS A HITÚJÍTÁSTÓL NAPJAINKIG.

1. §. Gazdasági s társadalom- politikai állapotok.

A középkor utolsó szaka a jótékonyság nagyszerű alkotásaival dicsekszik. A 14. és 15. század folyamán minden országban föl egészen a magas északig, egyik városban úgy, mint a másikban számtalan kórházat emeltek, gazdag segélyalapokat létesítettek s a már fennálló jótékony intézeteket ifjabb alapítványokkal gazdagították. A tiszteletreméltó nevek hosszú sora úgy Európa uralkodó családjaiból, mint a fő- és köznemesség házaiból, a városi előkelő nemes polgárok családjaiból, nem kevésbé a papság köréből eléggé bizonyítja, mennyire törekedtek egymással vetélkedve a külömböző osztályok a kor visszásságait a keresztény irgalmasság alkotásai által megszüntetni s a szegényeknek nyújtott vigasz által megszerezni a benső békét a zajos világ elégületlensége közepett. Ezen elégületlenség különféle okokból mind nagyobb és nagyobb mérvet öltött.

A gazdasági viszonyok olyképen alakultak, hogy velők a politikai és jogi állapotok lassankint homlokegyenes ellentétbe jöttek. A városok felvirágzása s a polgárság erősödése a parasztok sorsán is lendített. A városok ugyanis, valamint a mezővárosok oly kiváltságokat szereztek, melyeknél fogva a kereskedelem kizárólag falaikon belül központoséit, úgy hogy a szállítókra nézve a vásárlás meg volt nehezítve. Ha a paraszt felesleg gabonáját és marháját, mit saját fáradságának és vesződségének árán szerzett, pénzzé akarta

RATZINGER, az egyházi szegényápolás története.

1