Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

174

III. A hitújítástól a jelenkorig-. 2. A jelen és a jövő.

Nem lehet elég gyakran prédikálni a felebaráti szeretettől oly időben, midőn egyrészről a durva, szeretetlen nyereségvágy mások kizsákmányolása és az uzsora képében, másrészről pedig az örökségétől megfosztott nagytömeg féktelen birvágya esküdtek össze a keresztény civilisatio legnagyobb veszedelmére. Már évtizedekkel ezelőtt irta Buss : „A bol Isten rendelése alól minden kivonta magát, hol minden nyugtalanul és czél nélkül forrong a puszta lét medrében, ott elérkezett az idő, hogy azon osztály, melynek isteni küldetésénél fogva az emberi nem megváltását és megszentelését a történelem megmentő tudataként ápolnia kell, felülemelkedjék a kor magaslatán s kigyújtsa az égbolt vezércsillagait. A papság van hivatva arra, hogy mint a szeretet tevékeny angyala összerakosgassa a társadalom romjait, melyekre az idő kereke zúzta azt szét.

De az intő szónál még szükségesebb az odaadás és önfeláldozás példája. Ha a papság jó példával megy elől, tettei győzelmet aratnak a sziveken, meglágyítják a mammon szolgálatában álló kő- keménységű lelkeket is. Akkor majd újra visszanyeri a papság ama befolyását a közélet s törvényhozás ügyeibe, melyre politikai szereplés által hiába törekszik. A tevékeny, az önkényt tevékeny szent szeretet oly erőt rejt magában, mely legyőz minden akadályt, meglágyít, megindít minden szivet, s szavaiban oly erő van, mely előtt még az okoskodó ész is meghajol. Azért kiki törekedjék az önkénytes szegényápolás visszaállítása által saját körében minél jobban fejleszteni e szeretetek

Mily fontos az önkénytes szegényápolás nem csupán magoknak a. segélyezetteknek erkölcsi emelésére, hanem a gazdagokra nézve is, erről a civilisatio történelmének minden lapján meggyőződhetünk. Mihelyt a gazdag lemond mások elnyomásáról és kizsarolásáról, hanem inkább alázatosságában s jószívűségében leereszkedik segélytelen testvéréhez, hogy egyetértésben Isten dicsőségére s a közemberiség javára működhessék, önmagától leomlik a válaszfal, mely ma gazdag és szegény között fennáll. Úgy tűnik fel manapság, mintha e két társadalmi osztály két külön nép volna, melyek közt semmiféle személyes érintkezés, semminemű rokon érzelem nincsen ; melyek nézeteikre s életmódjukra nézve annyira elütnek egymástól, mintha külötnböző országbeli s éghajlat alatti lakók volnának.

Igaz, hogy ma is minden országban számtalan buzgó gyermeke van a katholikus egyháznak, kik, mint különféle vallási ápolótestületek és világi egyletek tagjai önfeláldozó tevékenységet