Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

megszüntetése végett egylet“ alakúit,J) hogy ezáltal az egységes ellenőrzés hiányán segítve legyen. E czélra összeköttetésbe lépett a hivatalos szegényápolás közegeivel, s a magánjótékonyság czél- jaira alapított különféle egyletekkel és intézetekkel. Mindaddig, míg a kény szer-szegény ápol ás meg nem szűnik, nagyobb városokban okvetlen szükség lesz ily középponti s ellenőrzési szervezetre, hacsak a magánjótékonyság nem akar az Üzletszerű koldúlás előmozdítója lenni. Ehrle szerint, ki adatait Dr. Hawkesley számításaiból meríti, csak magában Londonban 100 millió márkára rúgnak az egyesek által gyakorolt jótékonyságból bejövő adományok. Aránylag ugyanily eredményt mutatnak föl a többi városok is. Nyilvánvaló, bogy az ily mérvben befolyt pénzösszeg, ha jó kezekbe kerül, még felesleget is nyújt. Helyes ápolás és ellenőrzés nélkül pedig csak fokozná ama társadalmi nyomort, melynek enyhítésére volna hivatva. Derakasan teljesített ápolás, értelmes vezetés s egységes ellenőrzés képezik a sikeres szegényápolásnak feltételeit, s ezen előnyös tulajdonokkal csakis az önkénytes, nem pedig a kény- szer-szegényápolás rendelkezik.

Elberfeldben megkisérlették az ősegybázi önkénytes-szegény- ápolás elveit és szervezetét egybekapcsolni a városokban dívó hivatalos községi szegényápolással. Elberfeldben az ápolás központosításának kizárásával egységes vezetés, vagyis az ősegyházban dívott szegényápolás rendszere lön életbeléptetve. Csakhogy Elberfeldben nem az egyházi, hanem a politikai hatóság jelöli ki a működés körét. Elberfeld joggal dicsekedhetik a fényes eredménynyel, melyet ez úton elért. Azonban az elberfeldi szegényápolás korántsem az újkor szülötte, hanem pusztán utánzása az egyházi szegényápolásnak, mely az első évezred alatt gyakorlatban volt, oly alakban, mint az a st. sulpic-i plébánia területén Párizsban az 1789-iki forradalomig fennállott, s a mint azt a sz. Vincze- egylet rendszabályai által Ozanam ismét felelevenítette. 2) *)

*) Society for charitable relief and repressing mendicity, vagy rövidebben • Charity organisation society. Szervezetére nézve v. ö. Ehrle 1. c. 94. s kv. 11.

2) Vesd ö. fönnebb 62—65. és 112—117. 11. Az elberfeldi szegény-rendszabály szerzője tudvalevőleg Heydt H. Ha az ő ápolási-szabályzata nem is tarthat igényt az eredeti névre, úgy még sem lehet szerzőjétől, mint Ehrle helyesen megjegyzi, eltagadni azon nagy érdemet, hogy éles elméjével felismerte az ősegyházban dívott szervezet jelességét, polgártársait annak felkarolására s e szegényápolás ingyen való gyakorlására buzdította, s hogy a műve terjesztésére és hivatalos jellegének megőrzésére szükséges módosításokat sikerült a nélkül keresztülvinnie, hogy magát az uralkodó áramlattól befolyásoltatni engedte volna.

RATZINGER, az egyházi szegényápolás története. 11

3. § Az önkényt,es községi-szegényápolás főbb vonásai. 161