Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
160 III. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő. elszegényedettek számára alakult egyletek. Első sorban nőket kell az önkénytes szegényápolás ügyének megnyerni, mert az alsóbb osztályoknál, különösen a nők és gyermekek körében, a bajoknak és szenvedéseknek oly nemei fordulnak elő, melyeket csak női szemek képesek felismerni, csak női kedély tud kellőkép méltányolni, csak női belátás képes átérteni s női kezek tudnak azokkal bánni. Ahol a szegényápolás terén hiányzik a női elem, ott ez utóbbiak hivatáskörük legfontosabb részében vonják ki magokat minden érintkezés- és közvetítésből“.1) A szegényápolás főterhe a városokban is a lelkészkedő papság vállaira nehezedik. Azon családokba, melyekbe a papnak lábát sem szabad betennie, a honnan a hitetlenség és gyűlölet minden vallást kizárnak, a világi szabadon beléphet, ha ügy jelenik meg, mint a szeretet apostola, mint segélyhozó és vigasztaló. Valamely kegyes pártfogó a szeretet cselekedetei által még kőkemény szivekből is képes kicsalni a hit szikráját, s igy számos családot megnyerhet a keresztény világnézetnek, melyek máskülömben menthetetlenül a kétségbeesés örvényébe rohantak volna. Francziaországban a háziszegéuyápolás czéljaira is szerzetes- testületeket alkalmaztak, még pedig a legnagyobb sikerrel. Egész a legújabb időkig a legtöbb városban rendesen az irgalmas nővérek teljesítették a szegénylátogatást s alamizsna-kiosztást, s az ő ité- letök volt mérvadó a segélyezés megszavazásánál is. A gyakorlati élet e tekintetben is megtanít majd arra, mi a helyes. Annyi bizonyos, hogy azon üzletemberek, kik időközönkint szívesen adnak majd nagyobb, majd kisebb összeget alamizsna gyanánt, nem érnek rá arra, hogy azt magok oszszák ki a czélnak megfelelően. Kell lennie gyakorlott ápolási intézménynek, mely kezességet nyújt az iránt, hogy az a legjobbra fordíttatik. Kikötjük természetesen, hogy az ápoló erők egységes vezetés és ellenőrzés alatt állanak. Épen ezen egységes vezetés nincsen meg a mai szegényügyben s ép azért van, hogy a magánjótékonyságot minden megfontolás nélkül gyakorolják, s hogy azzal oly rútul visszaélnek ; az alamizsna legnagyobb részt fortélyos, leleményes és arczátlan egyéneknek jut osztályrészül. Ezen bajon egységesen vezetett s derék ápoló erőkkel rendelkező önkénytes községi szegényápolással lehetne segíteni s a kényszerápolásról az önkénytes- ápolásra való átmenetnél ez volna legelőnyösebb. Londonban, „a magánjótékonyság szervezése s a koldúlás ') Huber: Innere Mission, 82. 1.
