Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
3. §. Az önkénytes községi-szegényápolás főbb vonásai. 159 által erélyes ellenőrzésről is gondoskodva legyen. Az egyes kerületekben levő szegényeket útczák és házak szerint kell beosztani, s minden kerületnek legyen saját jótevője és lelkiorvosa s mindenki közremunkálkodhatik, a ki ráér s a kinek módjában van másokat adott tanácscsal vagy tettleg segélyezni. Ez azonban ne legyen közönséges alamizsna, melyet a koldúsnak szoktunk adni, s a mely mindig rossz vért szül. Ellenkezőleg a szegényápolónak le kell ereszkednie szegényeihez s a szükségben szenvedőkhöz, hogy őket segítse, vigasztalja és bátorítsa. A fődolog az, hogy az alamizsna jó helyre fordíttassék, s erre az adományozónak kell ügyelnie, mivel a szegény egymaga nem képes önmagáról gondoskodni. Ezen eljárási módnak az a czélja, hogy a szűkölködők ne csak anyagilag hanem erkölcsileg is gyámolíttassanak s egyúttal a keresztény testvéri kötelék egy neme jöjjön létre gazdag és szegény között. Az ilyképen gyakorolt önkénytes szegónyápolás mindjárt keletkezésében megfigyelheti a szegénységet ; s a gyengéd szeretet finom tapintatával kiismerheti annak okát; egyedül ez kutathatja ki egyesek szükségleteit s találhat legmegfelelőbb útakat-módokat azokon segíteni ; egyedül ez képes új segélyforrásokra bukkanni ; a belopódzott visszaéléseket kiszorítani, az adott segély mikénti felhasználására felügyelni, szóval a segélyezettre erkölcsi befolyást gyakorolni. A segélyezés ezen alakja nem vonja el a szegényt a boldogító családi körből, megőrzi az önhibáján kívül szegénynek függetlenségét és méltóságát, felemeli az önhibája folytán elszegényedettet. Csakis a házi szegényápolás, a személyes látogatás hathat vigasztalólag s felemelőleg az előbbiekre, nyújthat ápolást és gyógyúlást az utóbbiaknak. A szegényápolásnál nem az alamizsna a fődolog, hanem a személyesen teljesített szeretetteljes gondozás. Ennek következménye az, hogy az adomány nem pusztán elfogadásra talál, hanem, hogy a szeretetet viszonozza, ez lehel életet mindkét fél tevékenységébe. Nem pótolhatja e személyes működést, e kölcsönös érintkezés éltető erejét semmi, csakis e személyes érintkezésből meríthet úgy a segélyezett, mint a segélyező fél erkölcsi hasznot maga számára. A község lakói a lelkészkedő papság vezetése mellett férfi- és női ápolótestületbe olvadnak össze, mely hasonlítana a diakoniák egy neméhez. Ha kezdetben csak kevesen találkoznak is, kik e czélnak megvalósítására alkalmasak és képesek, rövid idő múlva rendelkezésre állnának a szükséges erők. Eszembe jut, mily számos működő tagja van a sz. Vincze-egyletnek, a különféle nőegyleteknek, mily számos tevékeny taggal rendelkeznek a koldusok és
