Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
132 III. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő. zasztóbb következményekkel jár s épen csak az éhhaláltól szabadít is meg. Az állami szegényügy azáltal, hogy mindenki számára biztos segélyért kezeskedik, nem csupán az elszegényedésnek lön okává, hanem az erkölcsi elvadulásnak is forrása volt. Tagadhatatlan tény, hogy a szegénységnek épen legbensőbb okai erkölcsi természetűek. A hol a szegénység okait, akár kezdettől fogva van ez így, akár az elszegényedés erkölcsileg leverő hatása miatt, l'elki állapotokban kell keresni, ott a szegénység gyógyító eszköze első sorban és valójában nem a segélynyújtás. Az efféle gyógyítás csak iígy lehetséges, ha egyúttal szellemi eszközöket is használunk, személyesen adott tanács, megszólítás, komoly intés alakjában, tehát oly eszközöket, melyek megkívánják, hogy a szegény egyéni viszonyaival behatóbban foglalkozzunk, s ép azért személyes érintkezést tételeznek fel a szegénynyel. Ilyesmire azonban az állami szegényápolás képtelen, mert nem állanak oly eszközök rendelkezésére, melyekkel erkölcsi befolyást gyakorolhatna, nála inkább a külső segélyezés jön számításba és az, vájjon csakugyan forog-e fenn szükség esete? Az állami szegényápolás nemcsak hogy képtelen erkölcsi bajok orvoslására, de sőt egyenesen fejleszti az arczátlanság és hálátlanság érzelmeit, lassankint minden szégyenérzetet kiöl, melyet a mások nyakán élősködés szokott felkelteni, s a szokásos bűnösöket és gonosztevőket megrögzöttekké teszi. 2) Ellenben az oly szegényt, kiben még van egy kevés s z é- gyenérzet, s restel egy egész gyülekezet előtt megjelenni s ott segélyre szorult állapotát bizonyítgatni, mi mindenesetre oly követelés, mely minden gyengébb és nemesebb érzésűnek arczába szökteti a vért, figyelemre sem méltatják s az ilyennek számára annyi, mintha nem is léteznék állami szegényápolás. A szemtelenül követelő, a szemérmetlen korhely, ez az, a kiért a hivatalos szegényápolás tulajdonképen létezik. Erre vonatkozólag hajmeresztő tapasztalatokat közölnek a gyakorlati életből. Oly férfiak összhangzó panaszai szerint, kik évtizedeken át forgolódtak a gyakorlati szegényápolás terén, annyira ment már a dolog, hogy a legtöbb kiadást törvénytelen szülöttek és könnyelmű leányok gyermekei okozzák. Erkölcstelen nőszemélyek, csak legyen meg bennök a kellő arczátlanság a fellépésben, sokkal könnyebben és kényelmesebben élnek törvénytelen gyermekeikkel együtt, mint számtalan jóravaló háziasszony és anya családjával. ') Ehr le 1. c. 70. 1. -) V. ö. Merz, Avmuth und Christenthum, 102. 1.
