Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
1. §. A kényszer szeg-ényügy. 131 állami szegényügy seholsem érte el czélját, a koldulás megszüntetését, mindenütt még nagyobb bajoknak lön szülőanyjává, mint a melyeket orvosolni akart, s csak elősegítette az elszegényedést. Általában az állami szegényügy nem szegényápolás, hanem az erőszakosan előnyomuló elemek segélyezése, miáltal maga lesz a nyomornak kiapadhatatlan forrásává. Az állami szegényápolás mindenütt azon alapelvből indúl ki, hogy „a község tartozik minden oly tagját, ki segélyre szorult állapotát kellően igazolni képes, segélyezni.“ Ily alapelvből a logika vaskövetkezetességével támad a paupe- rizmus. A ki biztosan tudja, hogy rajta, ha megszorul, segíteni kell. az legkevésbé sem fog iparkodni megelőzni a nyomor beköszöntését, vagy épen magát a nyomort enyhíteni. Igaza van a közmondásnak : A kit mindig ölben hordoznak, sohasem fog a maga lábán járni. Mértékletesség, iparkodás és takarékosság kimennek a szokásból, hogy a könnyelműségnek, élvhajhászatnak és gondatlan életmódnak engedjenek helyet. „A mindenkire kiterjesztett segélyezésre való kilátás, melyet bármely esetben, a szükség bármely nemében igénybe lehet venni, természetesen gyengíti az emberben a felelősség tudatát önnön cselekedeteiért, meggondatlan és körültekintés nélküli cselekvésmódhoz szoktatja, továbbá nemtőrődéshez oly dolgok és viszonyok közepeit, melyekben szoros kötelessége tettének még legtávolabbi következményeit is számba venni, igy ha a maga kezére lesz vagy megházasodik, úgyannyira, hogy ekként maga lesz elszegényedésének okozója. Az egyéni szabadság elve, melynek fontosságát a gazdasági és erkölcsi élet terén nem győzzük eléggé becsülni, működése teljét az önmagáért való felelősségben fejti ki.“ x) Az mitsem használ, ha a segélyezés a legvisszariasztóbb alakban történik is. A munkaházak körül Angolországban azon tapasztalatra jutottak, hogy e rendszeresen folytatott elriasztás is haszontalan. Vizsgálatot tartottak 119 angol munkaházban, vájjon mi az oka a munkások elszegényedésének ? Egynémely munkaházban több mint felénél, sőt a legtöbb házban több mint 73 százaléknál az iszá- kosságban volt a nyomor kezdete és oka. 2) Ehrle úgy találja, hogy az iszákosságra és munkától való irtózásra ezen munkaházbeli egyéneknél azon biztos tudat szolgáltat okot, hogy végre is itt mindig befogadják őket, ha mindjárt e befogadtatás a legbor>) Bitzer, 122. 1. 2) V. ö. Pretyman, Díspauperization (1878), 215. 1.
