Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

1. §. A kényszer szeg-ényügy.

117

ko h y szívre, mely szeretettel viseltetik iránta, szempillantásra, mely részvétet jelez szenvedései iránt. Csak ha látja, hogy nem áll itt elhagyatottan a világban, hogy van barátságos tekintet, mely reá irányul, hogy vannak sokan a gazdagok között, kik nemcsak pénzöket, hanem érzelmeiket s szívókét is neki ajándékozzák, csak akkor érzi magát megvigasztalva, akkor hiszi magát boldognak minden nyomora és szükölködése közepett. Igaza volt Prévost-Paradolnak. mikor azt mondta: „Egyedül a szeretet képes némikép betölteni amaz óriási űrt, mely a szegényt a gazdagtól elválasztja, csak ez képes a szegény szivében önkényt támadó keserűséget kevesbíteni, melyet a földi javaknak szeszélyes szétosztása ide lenn még a legönzetlenebb lelkekben is felidéz/'

MÁSODIK SZAKASZ.

A JELEN ÉS A JÖVŐ.

1. §. A kényszer szegényügy. Jogigény a munkára

és a segélyre.

Az elszegényedés mind nagyobb és nagyobb mérveket ölt és a paupérizmus komolyan fenyegető veszélylyé lön. Az irodalom, mely a szükséges gyógyító-szerekkel foglalkozik, beláthatatlanúl gazdagodik. A törvényhozás mindenütt elégtelennek bizonyul, mert már magok az alapelvek, melyekre építve van, hamisak. Mindjárt annak megállapításában hibáztak, kinek feladata erről gondoskodni. Ma általánosan elfogadott tan, hogy az államnak kötelessége elszegényedett polgárairól gondoskodni, a munkaképeseknek keresetet szerezni, a keresetképteleneket segélyezni.

De hogyan kerül a munkaképes ember a szegényápolás körébe? Ha e kérdést felvetették volna, bizonyára be kell vala lát- niok, hogy a törvényhozás rossz helyen avatkozott be. Kötelessége lett volna munkajogot, de nem segélyeztetési-jogot teremtenie. Az állam a munkaképes egyéneket nem teheti s nem is szabad állami nyugdíjasokká tennie, ellenkezőleg feladata a munka feltételeit szabályozni, hogy mindenki, a kinek csak ereje s kedve van a munkához, oly foglalkozást nyerjen, mely után tisztességesen megélhet.

Mi az elmúlt idők bűneiben sinlődünk. A középkorban az iparosok munkajoga szabályozva volt; a bányaiparral foglalkozó