Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
118 III. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő. munkásnép állandóan megtelepedett volt; megvoltak nem pusztán czéhládái vagy bányásztársulati pénztárai betegség, baleset vagy aggkor esetén beállott keresetképtelenség idejére, hanem saját házai és állandó lakhelyei is voltak. A földművelő osztályról a földesurak tartoztak gondoskodni. A hitújítással és ama vagyoni átalakulással egyidejűleg, melyet az egyházi vagyon lefoglalása előidézett, beállott a munkás osztálynak jogvesztettsége. Angolországban formaszerint újra behozták a rabszolgaságot, mint már kimutattuk. Azoknak, kik nem akartak rabszolgák lenni, be kellett érniök azon csekély napivagy hetibérrel, mely alig volt elég arra, hogy tengődve megélhettek. Ha megbetegedtek vagy mukaképtelenekké váltak, a munkaadó nem törődött többé velők, hanem kiveté őket az utezára. Kedvező üzlet- forgalom alkalmával számos munkást csődítettek egybe, hogy ismét elbocsássák őket, mihelyt a vállalkozó haszonérdeke ezt úgy kívánta. A munkások az üzlet-forgalom játéklabdáivá lőnek ; az ipar csak jogokat nyert munkásaival szemben, de semmiféle kötelezettség sem rovatott reája. A kötelezettségeket a munkások 'Születési községeire tolták. Ebben van a baj oka, mely az állami szegényügyet a mai napig megmételyezi. A 18-ik század végével az iparosok munkajoga is csorbát szenvedett. Innen ama jelenség, hogy sem a gyári, sem a kézműipar terén nem találkozunk állandóan letelepedett munkás- osztálylyal, hanem ma összecsalogatnak egész sereg munkást, csak azért, hogy holnap már foglalkozás nélkül álljanak itt. Csavargás és koldulás a sorsa ezen erőknek, kiket az ipar majd összecsődít, majd ismét eltaszít. Az állam a helyett, hogy az iparos munkások számára szilárd jogalapot teremtett volna, az üzlet-forgalom eme szerencsétlen áldozatairól való gondoskodást ezek születési községeire bízza. Ezeknek kellett munkát keresniök a keresetképesek számára és segélyt szerezniük a gyámoltalanoknak. Seholsem mutatkoztak e ferde állapot káros következményei oly kiáltó alakban, mint Angliában. Az ipar a munkások iránti kötelezettségeket a községekre tolta, minek folytán a pórosztály époly gyorsan jutott tönkre, a mily gyorsan jutottak a gyártulajdonosok óriási vagyon birtokába. Anglia példája a többi országokban is irányadó lön, az angolok által indított verseny mindenütt ugyanoly visszás társadalmi állapotokat hozott létre, a hol csak az ipar fejlődésnek indult. Ezzel szemben a szegényápolás eszközeivel mitsem lehet tenni, sőt ellenkezőleg a szegényügy beavatkozása a munkásosztály anyagi
