Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
116 III. A hitújítástól a jelenkorig’. 1. Az egyházi szegényápolás. betegek látogatása, a ruhaintézet, fehérnemű-intézet, szegények elszállásolása, nyugvó-helyek intézméuye, a helyszerző és üzleti iroda, a munka, a takarékpénztár, házbérpénztár, kölcsönös segélyezési pénztár, a gyógyítószerek kiszolgáltatása, szegény-takarék- tüzhelyek, szegény leányok kikázasítása, szegények ügyvédi irodája, szegények oktatása, a sz. család-egylet, könyvtárak, naptárak, iskolák felnőttek számára, rendkívüli segélynyújtás, koldűsok, szégyenlős szegények, szökevények, vándorlók, börtönök, halálra Ítéltek látogatása, kórházak látogatása, menedékházak aggastyánok számára, a názárethi ház, haldoklók gondozása, szegény-temetkezési vállalat, E ritka tevékenység csakis egységes vezetés folytán volt lehetséges, mely a főtanácsban bírja alapját, ez ismét a fiókegyleteknek teljes szabadságot enged tevékenységök kifejtésében, mi a szeretet müveinél elengedhetetlen feltétel. Tisztán arra szorítkozik, hogy buzdít, lelkesít s az okosság és tapasztalás által megszabott szabályokat minél szélesebb körben ismerteti meg. Ha a főtanács által intézett ezen egységes vezetés nem léteznék, ha a fiókegyletek elszórtan állnának, ha csak különálló, elszigetelt kisebb egyletek volnának, akkor a világ sohasem lehetett volna szemtanúja azon hasonlíthatatlan munkálkodásnak s fényes eredményeknek, miket a sz. Yineze-egylet Francziaország életében felmutatni képes.“ 1) Ily középponti vezetés, ily egységes kapocs nélkül az egyletnek ama gyors, majdnem csodaszerű elterjedése a világ minden tartományaiban, Európában, Ázsiában, Amerikában, sőt még Ausztráliában is, hasonlóan lehetetlen lett volna. A franeziaországi sz. Yineze-egylet a középponti vezetés által nyújtott előnyöket egyesíti az egyes fiókegyletek s az egyes tagok működési terének teljes szabadságával, nem szorítkozik a nyomornak pusztán egy nemére, felöleli az emberi szükség, az emberi szenvedés egész mezejét s az intézeti ápolást egybekapcsolja a házi szegényápolás áldásos elveivel, úgy, hogy az egyes tagok személyesen keresik fel a szegényeket, megismerik ezeknek nyomorát egész nagyságában s egyúttal kiismerni tanulják a szükséges eszközöket, melyekkel azon segíteni lehet ! A szegénynek, ha nem akarjuk, hogy szenvedélyei felkeltessenek s haragja kitörjön a gazdagok ellen, nyomorában valamivel többre van szüksége pénznél és kenyérnél, mit valamely gazdag olyképen vet oda neki, hogy azzal betömje száját s ne lázongjon. Szük- ége van emberi szóra, mely hozzá intéztetik, jóté') Dupanloup, p. 210 s kv.
