Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

104

III. A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás.

szágban teremtett. A mily nagy és sokféle a nyomor, époly találékony volt a szeretet abban, miként segíthet az emberi szükség mindezen nemein és alakjain. Hasábokra terjedne, ha a szegények gyámolítására alakult intézmények- és egyleteknek csak neveit akarnék is felsorolni. M

Daczára a franczia társadalom mindeme törekvéseinek, ez egyletek korántsem eredményezik azt, mire az egységes egyházi községi szegényápolás képes volna. Természetesen, ha igazságos Ítéletet akarunk hozni, nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, hogy a szeretet ezen művei, daczára hogy oly nagy kitei'jedésűek, mégis inkább még csak kezdeményezések, sok tekintetben csak csirák, melyek nemcsak kell, hogy tovább fejlődjenek, hanem erre képesek is. Ha csak a bureaucratia időnek előtte le nem tépi zord kezével a tevékeny keresztény szeretet szép virágait, úgy Franczia- ország szegényegyleteiből lassankint egységes hitközségi szegényápolás fejlődik s megmutatja a világnak, mennyivel több jót képes ez aránylag csekély eszközökkel létrehozni, mint az állam összes pénzkészleteivel. Ehhez azonban szükséges, hogy ezen egyletek :

1. egységes vezetés alatt álljanak s erre nézve az első lépés már meg van téve, a mennyiben most a sz. Vincze egylet viszi a fővezetést ;

2. hogy mindegyik külön-külön a maga hitközségéhez csatlakozzék, hogy igy lassankint községi szegényápolássá fejlődjenek.

A keresztény szeretet alapította egyletek és intézetek közül igen sok az egész világon elterjedt Francziaországból, igy az irgalmas nénék s a sz. Vinczeegyletek. Sajnos, hogy sok más államban részben a szegénytörvények olyanok, hogy nem engednek szabad tért egyházi egyletek és rendek fejlődésének, részben ismét az állami hivatalos közegek nem kedveznek az önkénytes szegényápolás működésének. A hol csak lehetséges volt a barátságos összetartás, Németországban is csodálatra méltó müveket hozott létre a szeretet az irgalmasság mezején. Hogy csak egy példával is megerősítsük állításunkat, 1851-ben Mainz feledhetetlen püspöke, Ketteler, egy átiratában a nagyherczegi minisztériumhoz csak egy társulatnak, t. i. az irgalmas nénék társulatának elterjedéséről a münsteri püspökség területén, a következő jelentést tehette : Az 1842—1850 lefolyt 8 év tartama alatt itt 20 ház épült szegények, betegek számára és szegény gyermekek nevelése czéljára *)

*) V. 8. ezek jegyzékét Dupanloupnál, 170. s kv. 11.