Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
10. §. A lovagrendek és egyletek. 105 tisztán önkénytes adományokból. 1851-ben tiz ház építésébe fogtak, miből az intézetek és a nép jótékonysági hajlamának gyarapodása eléggé kiviláglik. Ezen intézetek egytöl-egyig oly községekben keletkeztek, melyeknek alig van 3—4000 lakójok. Magam is közreműködtem egy ily intézet alapításánál, melynél minden egyes gerendát, mely a tetőkhöz kellett, minden téglát, mely a falakba rakatott, úgy kellett összekoldúlni, s ma ott két csinos külsejű ház egyikében 40 beteget ápolnak, a másikban a környék minden szegény gyermeke nevelésben részesül, űgjy hogy ott hallatlan dolog gyermeket koldulni látni. ') így tehát a lánglelkű egyházfejedelem azon reményének adhatott kifejezést, hogy néhány év múlva minden szegény falu azon helyzetben lesz, hogy betegeit s árváit valamely közel fekvő intézetben a nénék gondjaira bizhatja. Es épen a magára hagyatott fiatalságról való ilyetén gondoskodás azon eszményi állapot, melyre a keresztény társadalomnak s a keresztény államoknak törekedniük kell. Sajnos, hogy a kulturharcz az ő félszegségében nagyobbrészt lerombolta ezen intézeteket. Mindazok között, miket a kér. szeretet Németoszágban létesített, a legfontosabb s a német kath. egyházban valóban emlékszerű alkotás a nemeslelkü K o 1 p i n g alapította intézmény, a legényegylet. Bámulatos gyorsasággal terjedt el, s manap 615 fiók-egylete van körülbelül 50—70,000 taggal. Ezek közt Poroszországra esik 274 egylet, melyektől 59-nek saját háza van ; Bajorországra 182 fiók-egylet, 20 házzal ; Würtembergre 25, három házzal; Baden, Hessen és Szászhonra 45, tiz házzal; Ausztriára 101, húsz házzal ; Hollandiára s Luxemburgra 7, négy házzal ; Svájczra 24, két házzal ; Dániára és Svédországra 7 egylet. Belgiumban is utánozzák már újabb időben a legény-egyleteket. Azelőtt a mester háza az iparostanonczok és legényekre nézve a szülői házat pótolta, gondozta, óvta őket, tanácscsal szolgált nekik. Most a mester inkább csak bérbe veszi a munkaerőt, az egyénnel senkisem törődik. Ezen hiányokat igyekeznek a legény-egyletek, a mennyire lehet, pótolni. Azonban jelentékenyen közreműködnek gyakorlati és általános képzettség megszerzésében is. A müncheni egylet számadási jegyzékéből (jelenleg 862 tényleges tagja van), idevonatko- zólag közöljük a következőket: „Oktatást nyertek a német, fran- czia, olasz és angol nyelvekben, a mennyiségtanban (szám- és mértan), építészetben, vonalrajzban, költségvetés-készítésben, illemtanban, gyorsírásban, énekben és fuvóhangszer-zenében. Mintegy ‘) Báró Ketteier W. E. mainzi püspök által és ő hozzá irt levelek (Mainz, Kirchheim, 1879j, 227. 1. — V. ö. Ehrle 116. 1.
