Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
10. §. A lovagrendek és egyletek. 97 Párizs asztalainak maradékai a szegények kis nővérei által ápoltak élelmezésére szolgálnak, azonban a szegények asztalairól is kerül le hulladék, ennek sem szabad kárba vesznie. A mi az emberre nézve már élvezhetetlen, jó az állatnak ; így mindegyik ház rendelkezik baromakollal, melyet bizonyos önelégültséggel szoktak mutogatni s az ebédlő és konyha hulladékából tartják fenn. A „kis ápoló nővérek“ nemcsak étel-maradékot, hanem gyertyahulladékot s szövet-maradékot is elfogadnak; minden képzelhető dolgot elkérnek, mit rendesen mint hasznavehetlent el szoktak dobni s mindent elhasználnak. Épen ebben rejlik megfejtése ama titoknak, lehetne mo n d ani csodának, hogy a szegényápoló nővérek még léteznek; mindent kizsákmányolnak s látszólag értéknélküli dolgok felhasználásában akadályt nem ismerő ügyességet fejtenek ki. Ha végigmegyünk hálószobáikon, lehetetlen meg nem bámulnunk ama ritka ügyességet, melyet elsajátítottak. Minden ágyon van egy tűzött paplan, mely az ágylepedő fölé van terítve s a fejvánkost is befedi. Ilyen tarka- barkaságot még Harlequin sem látott legféktelenebb álmában sem Ezen tűzött paplanok egymással összevarrt szövetdarabkákból állanak, melyeket lehetőleg úgy állítanak össze, hogy valami vadfurcsa minta ne kerüljön ki belőlök ; látnivaló, hogy az összeállításnál bizonyos Ízlésre törekedtek. Ha magát a szövetet megnézzük, mindjárt tudjuk, honnan való ; a satins, gros de Naples, és failles darabkákat valamely hires nőszabónál szedték össze ; a damaste, lampas, brocate és moquette szövet-darabkák kárpitostól valók ; a Picpus-úti házban mindenféle szabó kelme-mintákat találhatni ; így fantazia-kelméket, nyári kelméket, idényváltozáskor divatos kelméket, elbeuf-i elastricotine-t (ruganyos kötött árúkat), sedani ripp- set, louviersi sávos, borfajta kelméket; még az árujegyek is rajtok vannak ; azon kérdésemre, mire való ez, nevetve felelték : „Ez kezeskedik a' szövet valódiságáért.“ Ezen mindenféle szinű szövetdarabkákból nem csupán takarókat készítenek, hanem összeválogatják a hasonló színűeket s az aggok számára házi mellényt csinálnak belőlök ; nem valami csinos öltözet, de legalább melegen tartja őket, mikor üldögélnek s az öreg vállak hamar hozzászoknak. Az ilyes tárgyakat, úgymint kivarrt paplanokat, fejvánkosokat, függönyöket, ruhadarabokat, mind magok az ápolás alatt levő aggok készítik ; vannak köztük öreg varrónők, öreg szabók : mindegyiknek kiszabják a maga dolgát ; még egy kicsikét nagyra is vannak vele, hogy megmutassák, miszerint ők tudnak ám még dolgozni s ekként egész nap el-elvarrogatnak, mi nagy hasznára van RATZINGER, az egyházi szegéuyápolás története. 7
