Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
96 III. A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás. Egy alkalommal, épen mikor megtekintettem e házak egyikét, láttam, a mint egy láda czukrot vittek fel ; mily öröm volt az ! Húst vagy halat ritkán kaptak a piaczon; drága eleség ez, mire az embernek magának sem jut mindig; ellenben közönségesebb gyümölcs- féléket, almát, körtét, úgyszólván pazarul adtak. Ha csak ezek lettek volna segélyforrásaik, úgy ében kellett volna halniok; a kereskedők nem gazdagok, üzletjök nagyon fáradságos, ajándékaik elégtelenek, ha a fedezendő szükségletekhez mérjük ; de a bőkezű' ségnek nagyszerű nyilvánúlásai, ha meggondoljuk az adakozók helyzetét. A java aratás nagyobb vendéglőkben esik, melyek az asztali maradékot a szegények kunyhója számára gyűjtik össze. A mit az árúcsarnokok nyelvén „különlegességek“ és „nyalánkságoknak“ neveznek, azt mind az ápoló nővérek kocsija számára teszik félre. A különféle maradékokat szétrakják s lehetőleg természetüknek megfelelőig rendezik; így'nem kevernek össze pogácsát tengeri rákkal, sem spárgát befőtt gyümölcscsel sekképen jutnak a különféle „étel- maradékokhoz,“ melyek kissé felmelegítve, ismét visszanyerik izöket. Ezen nagy házak, hol finomabb koiiyhát tartanak, együttesen az ápoló nővérek eltartásáról is gondoskodnak s felosztják őket magok között. A mint az alamizsnás-kocsi hazaérkezik, az élelmiszereket a konyhába viszik, megvizsgálják, gondosan elkülönítik s az utolsó morzsáig felhasználják. Háromszori étkezésről kell gondoskodni: reggel reggeliről, aztán ebédről s öt órakor vacsoráról : egynek sem szabad éhesen felkelnie az asztaltól ; a st.-servani első napokhoz hasonlóan most sem étkeznek a nővérek előbb, mig csak az általok gondozott aggok nem ettek, A kenyér, mit a vendéglőkben s iskolákban szednek össze, gyakran, a mint megérkezik, kemény és szennyes, nem igen való .80. éves állcsontoknak. Ezt aztán megtisztítják, minden szennyet eltávolítanak róla s még egyszer kemenczébe teszik, hogy meglágyúljon s élvezhető legyen. A nagyon kemény darabokat megaprítják s levesbe használják el. Volt alkalmam az ebédlő asztalokon már föltálalt ételeket megkóstolnom, s elgondolám magamban, mily jól esett volna, ha sokszor utazás közben ily ételekhez jutottam volna. Evenkint egyszer nagy ünnepök van a nővéreknek, még pedig márczius 19-én, sz. József ünnepén. Ilyenkor a párizsi érsek megy el helynökei kíséretében az öt ház valamelyikébe s több jótevő társaságában, kik vele együtt fehér kötényt kötnek magok elé, személyesen szolgál fel az. asztaloknál ülő agg férfiak- s nőknek, kik kifogyhatatlanok a há- lálkodásban s meggyőződnek e példában arról, hogy a keresztény testvéri szeretet nem pusztán üres szó.
