Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
10. §. A lovagrendek és egyletek. 95 Ily sok s nagyobbrészt törődött aggastyán szükségleteinek fedezésére egyetlenegy forrás volt: az a 1 anii z s n agyűj tés. Egyik háznak sem volt jövedelme vagy évi díja; csak annyit mondanak : „Adjátok meg mindennapi kenyerünket s többet semmit.“ Minden nap gondoskodjék a maga 24 órájáról. A megelőző napon sohasem tudják, mit fognak enni a következő napon ; de azt tudják, hogy enni fognak s valóban esznek is. Az alamizsnát úgy terményekben, mint készpénzben köszönettel veszik. Ezen öt párizsi házból naponkint két nővér megy ki alamizsnagyüjtésre ; ott barangolnak egymás mellett a kövezett járón, a főkötőre hátracsapott csuklyával, kezűkben tartva azok névsorát, kikhez szabad bemenetök van. Menetrendjök szorosan meg van állapítva ; azon felül, mint a mi nekik meg van hagyva, magoktól semmit sem tehetnek. Fáradságos munka biz ez ; képes ugyan az ember egymásután 5—6 órán át járni-kelni az utczákon ; de a párizsi házak nagyon magasak, pedig a könyörületes szívek nem mindig laknak az első emeleten ; néha bizony egy nap 150 lépcsőzetet is föl-le meg kell járniok az ily kéregetőknek, mielőtt hazajutnának. Egy alkalommal egyi- kök így szólt hozzám nevetve: „Ez még mind hagyján volna, csak volna az embernek néhány térde tartalékban.“ Szívesen fogadják őket, ismerik intézményüket s mindenki örül, ha őket segélyezheti ; ritka eset, hogy legalább egy darab fehér vagy fekete kenyeret ne kapnának. Tudok, Írja Du Camp Maxime, egy nagy könyvkereskedést, hol az ajtószárnyakat kitárják előttök, ha látják, hogy jőnek. Nemcsak e két nővér indúl el minden kórházból a szeretet kőrútjára Párizs jótevő családjaihoz, hanem naponkint kocsi is megy a terményekben nyújtott adományok hazavitelére. A kocsit és lovakat „az apró járművek igazgatósága“ (compagnie des petits voitures) ingyen szolgáltatja. A kocsiba hajlított vasbádogból készített nagy edények s néhány zsák van rakva. Meg vannak neki saját jótékonysági állomásai, hol sohasem utasítják el s ezek az árúcsarnokok s főkép a közpiaczok, hol az ápoló nővéreket megbecsülik, barátságosan megszólítják s mindig tisztelettel bánnak velők, még a commune idejében is. A mit itt összeszednek, rendesen hüvelyes veteményféle, kelkáposzta, miből jó levest készítenek, burgonya, egy köteg sárgarépa, egy-egy mércze sorzonci-gyökér, néha-néha egy darab vaj, azonban efféle ajándékra nem mindig lehet bizton számítani. Jó üzletek jó érzelmekre hangolják a szivet; ha egyik vagy másik kereskedő vállalatával nagyobb nyereségre tett szert, úgy egy zsák rizst vagy babot hajíttat fel kocsijokra.
