Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

94

III. A hitújítástól a jelenkorig*. 1. Az egyházi szegényápolás.

vetett bizalmok ezer meg ezer agg férfiúnak s nőnek szerzett hajlékot, élelmet és ruházatot, kik külömhen vagy valamely kapuszögletben haltak volna éhen, vagy a pálinkás hódé asztala alatt a pálinkának lettek volna áldozataivá. Másodszor Pailleur abbé bizonyos megszorításokat tett; azt akarta, hogy csak roskatag aggkorú öregek, szegények vétessenek fel, mikor második gyermek lesz az ember. A kéregető aggok többnyire iszákosak s csavargók, rabjai minden bűnös hajlamnak, úgy, hogy nem képesek magokat azoknak karjaiból kiszabadítani, hanem mások segítő kezére szorulnak. Erre alapítá a jámbor pap minden tervét. Az intézet csakis tehetetlen aggkorú, mindkét nembeli szegényeket vegyen fel.

Ahol csak a „szegények kis nővérei“ elterjedtek, mindenütt szigorúan ragaszkodtak e két alapelvhez. A st.-servani mustármag bámulatos gyorsan fejlődött. A „kis nővérek* intézményének Du Camp szerint 1883. jan. 1-jén volt egy ujonczképző intézetök La Tour Saint Josephban (Ile és Villaine) és 217 házuk részint Fran- cziaországban, részint ezenkivül s ezekben több, mint 25,000 aggkorú szegény férfiú és nő tartózkodik. A „kis nővérek“ száma 3400-ra tehető. Csak magában Párizsban öt házuk van, melyekben az ápolás alatt levők száma 1200, kikeP'TOO nővér gondoz.

A rendszabályok ezen intézetben mindenütt ugyanazok ; a ház ügyeinek vezetését a főnöknő végzi, ki külsőleg csak annyiban külömbözik a többi apáczától, hogy édes anyának nevezik. O is, épúgy, mint a vezetésére bizott nővérek, fekete gyapotruhát visel ugyancsak fekete köpenynyel s csuklyával, fehér főkötőt s nehéz czipőket ; e ruházat nem egyéb, mint utánzása a saint servan-i nőviseletnek, megemlékezésképen arról, hogy honnan származtak. A házirend szigorú a nővérekre nézve ; de elnéző az ápolás alatt lévők iránt; valójában ezek az urak s a nővérek csak szolgálóik; szolgálóik a mosásnál, szolgálóik a konyhában, szolgálóik a betegek ápolásánál, szolgálóik az alamizsnagyüjtésben, szolgálóik minden viszonyok között s az ápolás minden nemében, ha még oly visszatetsző is ez. Az aggoktól mindössze csak azt kívánják meg, hogy életöket békében fejezzék be, távol az éhség, nyomor és hideg veszélyeitől. A nővérek dolga őket élelmezni, ágyba vinni, ruhával 's lábbelivel ellátni, sebeiket bekötözni, szennyes fehérne- müjöket felváltani, ha betegek, mellettök virrasztani, haláluk óráján őket vigasztalni, halotti lepelbe takarni, koporsóba tenni, ravataluknál imádkozni s őket a vendégszerető ház ajtajáig kikisérni, midőn a végső nyugalomra vitetnek. E menedékházakban a fegyelem nem csupán enyhe, hanem igazán anyai szerettei párosult.