Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

sikeres működését, kik magok is a nép gyermekei, ismerik ennek minden örömét, búját, egyesíteni tudják a kellemest a hasznossal úgy, hogy a szórakozást ez ifjakra nézve tanulságossá, a tanítást pedig mulattatóvá teszik, bármily politikai párthoz tartozó férfiak is teljes elismeréssel fogadták, a kikben esak némi komoly törekvés van a nép sorsán úgy anyagi, mint szellemi téren segíteni. Sokan ez ifjak közöl társaiknak valóságos apostolaivá lesznek s a társulatról érkező tudósítások sokszor meglepő példákat közölnek erre nézve. Ha elégséges anyagi eszközökkel rendelkeznénk, úgy, hogy elegendő számban lehetne ily esti iskolákat s vasárnapi társulatokat létesíteni, — s hogy lesz még idő, mikor ez sikerülni fog, bizton engedi remélnünk az intézmény mindegyre nagyobb körben való elterjedése s a tagok becsületes, kitartó munkássága — akkor egy egészen új, fegyelemhez szokott, erkölcsöket, engedelmességet s munkásságot kedvelő nemzedék nevelése által e szerencsétlen pártvillongások által szétdarabolt s zaklatott nép egy boldogabb jövőnek nézne elébe.1) Valamint a fiú - tanonczok, úgy a leányok számára is külön egylet alakult a bold. Szűz és sz. József oltalma alatt. E fiatal munkásnők mindegyike valamely egyleti nőtag védelme alatt áll, ki hétközben meglátogatja védenczét munkája mellett s kellően tudakozódik szorgalma s erkölcsös magaviseleté felől. Vasárnaponkint a védenczek s pártfogóik is mind összegyűlnek az e czélra kijelölt házakban, hol oktatást nyernek és illően szórakoznak. E pártfogói tiszt kiválóan alkalmas arra, hogy lassan- kint betöltse az űrt, mely gazdagot és szegényt, főbb- s alsóbb rangút elkülönít, hogy kölcsönös jóindulatot s becsülést ébreszszen. Kereset nélkül levőket munkával is ellát az egylet, ingeket s egyéb ruhaneműeket készíttet velők s ezek elárúsításáról is gondoskodik.2)

Bámulatba ejt itt bennünket egy intézmény s ez „a szegények kis nővérei“-nek intézete (les petites soeurs des pauvres). DíVCamp Maxime hatalmas írott emléket emelt e nővéreknek. 8) Ismét beteljesedett e rend keletkezésében a mustármagról mondott hasonlat. Jugan Janka, egy szegény szolgáló, szül. 1792. okt. 28-án a St.-Malo melletti Cancále-ban, egy idős hölgynél szolgált St.- Servan-ban, ki a szegények jótevője volt. Mikor 1838-ban úrnője meghalt, a külváros egyik házikójában padlásla>) Ibid. p. 281.

2) Hettinger, p, 283. — Dupanloup, p. 167. — H e r b st I, 5. p. 292.

3) L. c. 56. k., 515. s kv. 11. E mű Dr. M ü n s c h i n g német fordításában is megjelent Hannoverában, melyet mi is használtunk.

92 III. A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás.