Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
10. §. A lovagrendek és egyletek. 89 ból, Hogy azokba sorvadásra bajiammal biró leányokat vegyenek fel, kik helyes ápolás következtében ott újra visszanyerhetik egész- ségöket. A nővérek nem képesek eleget tenni a segélytkeresők nagy számának, mivel terjedelmes és szellős helyiségekre van szükségök. A jótékonyság gyakorlatának e különös nemére vonatkozólag oly tanúlságos tapasztalataink vannak, hogy el nem mulaszthatjuk a szerző által felsorolt érdekes részletekre legalább utalni. Van egy másik egylet is, melynek czélja szegény gyermekeket egyes családoknál elhelyezni, s egyúttal a bánásmódra, melyben részesülnek, felügyelni (patronage des orphelins). Az iskola után következik az inaskodás ideje (apprentissage), a legveszedelmesebb korszak az ember életében. Hogy elhagyatott gyermekek életök e fontos és egész jövőjökre befolyással biró szakában ne legyenek az emberi szenvedélyek örvénye közepett minden segítség nélkül, a szeretet kitalálta az inasvédő egyletet (patronage des apprentis). „A mint a gyermekek kimaradnak az iskolából s elvégezték első sz. áldozásukat, inasnak adják őket ; a legnagyobb gonddal kiválasztják számukra a legjobb műhelyeket; kikötik, hogy egészségök fentartásához szükséges kíméletben részesüljenek s elengedhetetlen feltétel gyanánt szabják meg vallásos kötelmeiknek akadály nélkül való teljesíthetését. Minden inas kap egy kis könyvecskét, s a mester hetenkint bizonyítványt ír bele. A gyermekeket havonkint legalább egyszer meglátogatják műhelyeikben, s ekkor tudakozódnak mestereiknél viseletűk felől, a gyermekeknél pedig a bánásmód felől, melyben részesülnek. Yasár- -és ünnepnapokon végül összegyűlnek meghatározott helyeken a vallás és szeretet szárnyai alatt, hogy így elvonassanak a korcsmáktól és rossz helyektől, másrészt pedig Isten igéjében lelki táplálékot is nyerjenek ; itt taníttatnak kötelességeikre, itt olvassák fel a heti bizonyítványokat s buzdítják őket az erényre jutalmak s szeretetteljes szavak által, és hogy legyen, mi őket lekösse, illő szórakozásokat is engednek nekik.“ *) Azonban, hogy ne csak a vasárnap veszélyeitől legyenek megóva, hanem az éj veszélyeitől is, 7—16 éves gyermekek számára esti iskolákat nyitottak, hol a gyermekek, kijővén a műhelyekből, összegyűlnek, hogy tovább folytassák az iskolában nyert kike'peztetésöket, s szélesítsék ismereteiket a vallástan-, olvasás-, irás- és számolásban. Csodálnunk kell e gyermekek jóakaratát, hogy oly terhes munka után estén- kint még egy-két órát iskolára is szentelnek.2) *) Dupanloup, p. 166. — Hettinger, p. 279. 2) Dupanloup, p. 167. — Hettinger, p. 277.
