Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
90 III. A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegény ápolás. Iparosok segélyzésére különféle egyletek vannak. Ez az egylet (patronage de chômage) munka nélküli iparosok segélyezését tűzi ki feladatául ; a másik egyterű (patronage des compagnons) a vándorlegényekről gondoskodik ; ismét egy más egylet (de Saint-François Xavier) a munkások és segédek megóvását tűzte ki czélul erkölcsi veszélyektől. A szeretet művei közt egyik csodálatra legméltóbb a sz. Miklósról nevezett intézmény, mely igen fontos az iparos osztályrajrézve. Yervanger abbé, egy egyszerű igénytelen áldozár volt egyike ama papoknak, kik egy Fourier, Cabet és követőiknek szoczialisztikus utópiáival szemben a kereszténység alapján igyekeztek száműzni a pauperizmust. Nem készített oly tervet, mely kivihetetlen, nem kérte a gazdagok pénzét, nem kért segítséget senkitől ; hanem letelepedett az előváros egy padlásszobácskájában, maga mellé vett két kis gyermeket s mindjárt hozzáfogott egymaga a munkához; ő maga volt mesterök s egyúttal tanítójok is; megtanítá e gyermekeket mesterségre, mely földi életök biztosítására szolgált s a vallás igazságaira, melyek útat nyitottak számukra a mennybe ; nemcsak jó munkásokká képezte őket, hanem jó keresztényekké is s ezáltal alapítá meg valódi szerencséjüket. *) Intézményét sz. Miklós pártfogása alá helyezte s most e néven ismeretes. Yervanger ezen eszméjével visszhangot keltett s pártfogásra talált, úgy hogy rövid idő múlva megnagyobíthatta intézetét s mintegy 100 növendéket vehetett fel. Ma körülbelül ezer lehet a növendékek száma. A tulajdonképeni czél az, hogy gondoskodva legyen szegény szülők gyermekei, árvák vagy egyébként elhagyottak számára biztos menhelyről, hol nemcsak keresztény nevelésökre, hanem valamely mesterségben való derekas kiképezteté- sökre is gondot fordítottak. Azonkívül, hogy mesterségekben s az iparművészetekben nyernek kiképeztetést, még olvasni, Írni, számolni, zenélni, rajzolni, úszni és tornászni is tanítják őket s mindezt eleinte havi 25, 1862 óta 30 frankért. „E gyermekek mindegyike előtt,“ monda egy alkalommal Yervanger, „tárva álla jövő, hadd mondják el majd egykor, hogy semmit sem mulasztottunk el, a mit csak jovendô. szerencséjük biztosítására megtehettünk.“ Már több mint 20,000 iparos került ki ezen intézetből ; ezek az iparososztály legderekabb s I legértelmesebb tagjai, melyen csakis ilyen kiképzés és erkölcsi nevelés által, nem pedig külső eszközökkel lehet lendíteni. Yolna csak több ily intézet, mindjárt nem volna annyi kényszermunkaházra szükség.2) 0 H e r b s t I, 3, p. 152. 2) V. 8. a szép értekezést : Hettinger, 294—321.—Herbst 1,3, p. 151
