Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

2 §. Az egyli. szegénjmpolás további fejlődése a pog. kér. községekben. 43

denhol a püspök kezében volt összpontosítva.1) Neki szolgáltak a diakonok úgy az áldozat bemutatásánál, mint az alamizsna elosztásánál. Ok voltak — mint nevük mutatja — a püspök „segédei“ s mint ilyenek kevésbé lépnek előtérbe.* 2)

A pogányok közötti keresztény községekben a férfi-diakonok mellett nő-diakonokat vagy diakonissákat is találunk. Ezek azért voltak szükségesek, mert görög-római szokás szerint a férfiaknak nagyon megvolt nehezítve a nőkkel való közlekedés, s a női osztályba kellemetlenség nélkül be sem léphettek.3) Ugyanazon helyen, ahol a diakonok tulajdonságait fejtegeti sz. Pál, beszél a diakonissákról is. Kívánja, hogy legyenek tiszta erkölcsüek és mértékletesek, hűek és megbizhatók s tartózkodjanak a trécseléstől.4) Ez utóbbi tulajdonság a különféle házakba való látogatás miatt volt nagyon fontos.

A dialconissák intézménye szorosan egybe vala kötve a szegény özvegyek állásával, kiket a község tartott fenn. Csak azon özvegyeket tartotta fenn az egyház, kiknek sem családjuk, sem munkabíró rokonaik nem voltak, hanem teljesen elhagyatottak s igy valódi özvegyek voltak. Feddhetlenül kellett élniök, az Istenben bizniok s éjjel-nappal könyörögve imádkozniok.3) Ezen özvegyek közöl választá a püspök a diakonissákat. A kiválasztottnak ugyanazon tulajdonokkal kelle bírnia, mint a diakonoknak. Olyanra esett a választás, a ki csak egy férfiúnak volt felesége, jó fiakat nevelt, idegeneknek szállást adott, az utazó testvéreknek megmosta lábait, a betegeket ápolta és minden jóban jártas volt. Egy szóval : már előéletében kellett jószántából gyakorolnia azon kötelességeket, melyeket a diakonissák hivatala követelt. Sz. Pál még azt is megkívánta a diakonissában, hogy legalább hatvan éves és esalád- talan legyen. Azokat, kiknek rokonaik voltak, ezeknek volt kötelességük fentartani : fiatalabb özvegyeket azért nem fogadott be sz. Pál, mert némelyek nem felejthették a házas élet kellemeit s kedvök kerekedvén rá, megszegték előbbi Ígéretüket, melyben a házasságról lemondottak ; továbbá, mert a házakban való szolgálat a fiatal özvegyeknek alkalmat adott henye, kiváncsi és illetlen tré- cselésre és gonosz rágalmazásra. Sz. Pál e tekintetben kellemetlen tapasztalatokra hivatkozott.

!) „Püspök nélkül semmi sem történhetik' a község egyházi ügyeiben“ mondja Ignáez, az apostolok tanítványa. Smyrna egyházához irt levelében (8. fej).

2) Csak kétszer említtetnek sz. Pál leveleiben. Phil. I, 1 ; I. Tim. 8. s lek.

V. ö. Seidl, i. Ii. '■') V. ö. Augusti, Lehrbuch der Archäologie I, 251.

4) I. Tim. III, 11. 5) I. Tim. V, 3 - 7.