Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
44 I. A keresztény ókor. 1. Az apostolok korszaka. Kétszer foglalkozik Pál apostol Timotheushoz irt első levelében (III, 11. és Y. 9.) a diakonissák hivatalával. Első helyen azon tulajdonságokkal foglalkozik, melyek minden diakonissában megkivántatnak ; második helyen pedig azon diakonissákra szorítkozik különösen, kik a szegény és az egyház által segélyezett s fentartott özvegyekből választattak. Más szavakkal : az első helyen a tulajdouképeni diakonissákra van tekintettel, kik a szüzek soraiból vétettek, mig az utóbbi helyen ritka kivételekről beszél, midőn t. i. a püspök az özvegyek közöl választott diakonis- sákat. Az utóbbi esetben oly szigorú követelésekkel lép fel az apostol, nem csupán a tulajdonságokat és családi viszonyokat, hanem a kort illetőleg is, hogy az özvegyek soraiból ritkán kerülhetett ki diakonissa. Csak kevés községben találkozhattak oly özvegyek, kik sem családdal sem rokonsággal nem birtak, jó tettekben gazdag életre pillantottak vissza s hatvan éves korukban még erősek voltak a diakonissák tisztjét végezni. Az apostol — mint maga megjegyzi — szomorú tapasztalatokat szerzett az özvegyekről, azért adott a szüzeknek elsőbbséget. Ignácz, az apostolok tanítványa, szintén tanú rá, hogy a diakonissák szüzek voltak, ámbár az özvegyek czimét viselték.1) Később a szüzek mellett özvegyek is lépnek ugyan fel mint diakonissák, de csak akkor, midőn az egyház a sz. Pál által 60 évre szabott életkort 40-re szállította. ) Annak oka, hogy az apostol az özvegy-diakonissákat az egyház által fentartott özvegyekkel kapcsolatban s nem mindjárt a 3-ik fejezetben említi, épen abban a körülményben rejIlletik, hogy sz. Pál a szűkölködő özvegyeknek az egyház által való fentartását szabálynak, diakonissává való választásukat pedig csak ritka kivételnek akarta tekinteni. Azt vetik ugyan ellene, hogy a Timotheushoz irt első levél 3. fejezetének 11. verse nem a diakonissákra, hanem a diakonok nejeiről értendő. De a legtöbb régi szentatya magyarázata mellette szól ; csak mióta Luther biblia-forditásában hibásan birtok- viszonyt használt, kezdték azon kifejezést „nő-diakonok“ helyett ,a diakónusok nejei“ re magyarázni. Ez ellen azonban számos magyarázattam ok szól. Ha sz. Pál a „nejei“ kifejezéssel valami vonatkozást akart volna kifejezni az előbb említett diakonokhoz, úgy a birtokviszony nem hiányozhatott volna, valamint felesleges ]) Ep. ad. Smyrn. c. 13. Ezen diakonissa-szüzek azért hivattak özvegyeknek, mert, mint ez utóbbiak, állandóan a sötét özvegyi ruhát viselték. V. ö. sz. Ágostonnak Eudikiához irt 199. levelét. :) Const, apóst. Ill, 1—7 ; IV, 14.
