Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
42 I A keresztény ókor. 1. Az apostolok korszaka. A jeruzsálemi első anyaegyházban, melyben a családias összetartás fokozottabb mértékben nyilvánúlt, naponként megülték a szeretetlakomákat,1) s azoknak vezetése kezdetben az apostolok, később pedig a hét diakon feladatát képezé. A pogány-keresztény községekben nem voltak oly gyakoriak ezen szeretetlakomák, hanem valószínűleg csak vasárnaponként tartattak. A corinthusiakhoz irt levelében sz. Pál a házi lakomákat világosan szabály-, az aga- pékat kivételként tünteti fel. A mióta pedig a pogány-keresztény községekben a községi vezetés, hierarchia, létezett, az agapék vezetése és elrendelése kizárólag a püspökök jogköréhez tartozott. ') A szeretetlakomák nagyban könnyítettek a szegényeken, mert a gazdagok hoztak magukkal ételt és a szegényekkel közösen fogyasztották el. Ez által a testvériség, összetartás szelleme csak ápoltatott: s a gazdag és szegény, szabad és rabszolga közötti ellentét eltűnt. De nem sokára visszaélések harapództak el, egyenetlenség zavara a szép intézményt, különösen a pártokra oszolt Corintliusban. A gazdagok és vagyonosok övéik közt oszták meg a hozott ételt, a nélkül, bogy belőle a szegényeknek adtak volna, ligy hogy mig az egyik rész bőségben üszőit, a másik szűkölködött. Sz. Pál komolyan megrótta ezen fonák eljárást és követelte, hogy mindnyájan egymást bevárva, közösen étkezzenek, hogy igy a lakomák a szeretet jellegét el ne veszítsék.8) Jndás apostol megbélyegzetteknek és elvetemülteknek mondja azokat (12), kik dúsan lakmároz- nak és Isten félelme nélkül sóváran mindent maguk fogyasztanak eh Viz nélküli felhőkhöz hasonlítja őket, a melyek a szelektől ide s tova hányattatnak, mint a lombtalan és gyümölcstélen, mint a kihalt és kiirtott fa. De az ilyen kinövések csak kivételek voltak : az intézmény jónak bizonyult, gazdag gyümölcsöket hajtott és bárom századon keresztül terjesztő áldásait az egyházban. A községi élet fejlődésével kifejlődtek az egyházi hivatalok is. Mint a későbbi tudósításokból kitűnik, Jeruzsálemben úgy mint a pogányok közötti keresztény községekben, az agapék rendezésénél s az alamizsna szétosztásánál a diakonok segédkeztek a püspöknek. Teljesen valótlan és biztos adatokkal ellenkezik azon állítás, mely szerint a diakonok külön szegényápoló testületet és önálló alamizsnaosztó hivatalt képeztek volna. Sz. Pál rendelése szerint az egész község vezetése, az áldozat és szegény ápolás ügye is, mini) Ap. cs. II, 46; VII, 2. 3) I. Cor. XI, 21, 33 2) Ep. Ign. ad. Smyrn. c. 8.
