Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

2 §. Az egyli. szegényápolás további fejlődése a pog. kér. községekben. 41

czéllal bírnak. Nem csak a rabszolgának, hanem az urnák is vannak kötelességei.1)

A rabszolgáknak nem kényszerítésből, hanem önkényt Krisztus miatt kellett uraiknál, mint testvéreiknél szolgálniuk, nemcsak a jóknál, hanem a rosszaknál is.2) Barnabás levelének szerzője is figyelmezteti a rabszolgákat, hogy uraiknak híven szolgáljanak, de az uraktól is követeli, hogy rabszolgáikban az Isten képét tiszteljék, irányukban jók és kegyesek legyenek, ideiglenes és örök javukról gondoskodjanak.3) Ezen követelmények szerint tehát a rabszolgaság nem volt többé egyoldalú viszony, az urnák nem csak jogai, hanem kötelességei is voltak; a rabszolga nem állott többé jogok nélkül, személyisége elismertetett. A rabszolgaság ily módon — miután elvben kárhoztatva volt — tényleg is enyhült, úgy hogy keresztény családban a rabszolga lényegesen külötnböző, az általános emberi jogokat jobban tekintetben vevő viszonyban állt urával, mint a régi pogány világban. ■*) Szépen van a Phile- monhoz irt levélben ecsetelve a keresztény űr és rabszolgájának kölcsönös viszonya. A rabszolga nem rab többé, hanem szolgáló testvér. Keresztény családban ily módon a rabszolgaság, elvileg legalább, megdöntetett, szolgálati viszonynyá változott és az emberiség nagy részének jobb sorsot szerzett.

Sajátságos és a szegényekre nagyon áldásos intézmény voltak a szeretetlakomák, az úgynevezett agapék..6) Azon benső testvéri viszony, szoros, családias összetartás sugárzik ki belőlük, a mely az akkori hivőket jellemezte. Jeruzsálemben Krisztus példájára keletkeztek, ki az oltáriszentség rendelését szeretetlakomával köté egybe, s Krisztus utolsó vacsorájának, szenvedésének s halálának emlékezetére kellett szolgálniok. Ebből magyarázható meg, hogy kezdetben istentisztelet jellegével bírtak. Mindjárt a kenyértörés után imával kezdődtek, zsoltárok zengése közt folytak le, testvéri csókkal fejeztettek be. Jeruzsálemből gyorsan terjedtek a pogány-keresztény községekben, mit különösen a görögöknél szokásos „syssitiák“ segítettek elő.

>) Col. IV, 11. *) Ephes. VI, 5, I. Tim. VI, 1. kk. Col. III, 22.

3) Ep. Barnab. c. 19.

4) V. ö. Wallon, L’Histoire de l’esclavage chez les Romains, torn. Ill, chap. VIII, Moreau-Christophe, Du problème de la misère II, 139 et suiv.

5) V. ô. Schlegel, De agaparum aetate apostolica. M o e r 1 i n , De origine agaparum veterum Christianorum. Drescher, De veterum Christianorum agapis. V o 1 b e d i n g n é 1, Thesaurus commentationum selectarum, tom. II.