Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

25. §. Angolország.

425

nítá, hogy türelme végkép kifogyott s hogy a pápai követek zsarolásainak véget kell vetni, miután ellenkező esetben az angol egyház a szegények iránti kötelességeinek nem bir eleget tenni, s ez utóbbiaknak vagy éhen kell halniok, vagy rabláshoz és tolvajlás- hoz fogniok.1) De hasztalan! Az egyik pápai ügynök a másiknak adott helyet, a pénz behajtásában alkalmazott szigorúság növekedett. Ez még nagyobb ellenszenvet keltett, különösen Rustand subdiakon s pápai ügynök ellen. Míg ugyanis az utóbbi azon elvet állitotta fel, mely szerint az egész egyházi vagyon a pápáé, '-) addig az angol főpapok azon elvet védték, hogy az egyházi vagyon a szegények birtoka, mely felett sem ők maguk, sem pedig a pápa a canonok ellenére nem rendelkezhetnek.* * 3) A világiak, az angol főurak, e vitából az egyházra és egyházi szegényápolásra nézve igen veszedelmes tanulságot vontak le. Ezek ugyanis úgy vélekedtek, hogy az egyházak és kolostorok birtokait ők ép úgy használhatnák, mint az olasz papok, ha már a szegények és idegenek számára szánt javak rendeltetését maga a legfőbb tekintély sem tartja tiszteletben.4)

A pápai követek Angliában eddig még hallatlan elméletükkel nem találtak visszhangra. A hitközségi szegényápolás a 16. századig fennállott és azt eredményezte, hogy míg minden más országban vidéki proletárság képződött, addig a szigetország jólétnek örvendett.5)

*) Wilkins I, 687 : cum de bonis ecclesiasticarum personarum pauperes quorum numerus est infinitus per annum sustentetur . . . cessabunt eleemosynae, fame pauperes peribunt, alii necesse habebunt furtis, rapinis et depraedationibus intendere stb.-) Omnes ecclesiae sunt domini Papae, Wilkins I, 709.

3) V. Ö. Launoi i. h. 585. 1. Decretum Gulielmi Courteney arehiep. Can- tuar. 1398. Wilkinsnél III, 219. Cobbet W. i. h. 45. 134. 626. stb.

*) Asserunt — proceres et magnates quod si ecclesiae collatae monasteriis ab iisdem clericis italicis conferantur, ipsos ecclesias et alia beneficia in proprietatem suam iusto potuerunt revocare, quia ex iis fructus provenientes ad usus pauperum et peregrinorum debent de iure deportari. Matth. Parisius. V. ö. Hofier i. h. 240. I.

5) V. Ö. Fortescue angol kanczellár nyilatkozatát Cobbetnál i. h. 568. 1. Úgyszintén Edenét, The Staat of the Poor I, 53. 1. leirja Anglia ezen jólétét : Upon the whole, it may be safely affirmed, that before the end of the fourteenth century civilisation and the comforts attendant on order and industry had made a considerable progress in England : there can be little doubt but that in 1400 the great mass of the people were sich, thriving and independent, and although historians are silent on many points, which are intimately connectàd with an investigation of this nature, their general information will still afford us competent evidence, that the sphere of domestic happiness, the ultimate object of every good government was greatly extended — the humanizing prin-