Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

426

IL A középkor. 3. A Holienstaufoktól a hitújításig.

Az angol egyházban csak a 14. század vége felé keletkeztek zavarok a trónöröklési viszályok és polgárháborúk következtében. A fegyelem lazult, s a papság gyakran megfeledkezett a szegények iránti kötelességéről. Ekkor már nem csak olasz papok fogyasztgatták kényelmesen Rómában angol javadalmaik jövedelmeit, hanem angol papok is utánozni kezdték példájukat és elhagyván nyájaikat, Londonba költöztek, hol kicsapongó s fényűző életet folytattak. Courteney Vilmos Canterbury nemes érseke ezen papok életéről igen szomorú képet nyújt. „Többen elhagyják nyájukat, a szegények s idegenek iránti kötelességüket elhanyagolják, Londonban — hogy több helyet ne is emlitsek — botrányos életet folytatnak s elköltik Jézus Krisztus örökségét, a szegények tulajdonát, a mezítelenek ruháját, a foglyok váltságdíját .... megvetendő czélokra pazarolják!“ 'j

Ezen hanyatlás idején kellett az első koldulást tilalmazó rendeletet kibocsátani. Érdekes, hogy az első 1350-ből származó tilalom nem a koldusok, hanem az alamizsnaadók ellen irányút, és pedig minden adományt, melyet a koldusnak nyújtottak, fogsággal büntettek. E határozat csak addig birt értelemmel, míg fennállott a hitközségi szegényápolás, s míg a plébános hivatott szegényápoló volt, kinek az adományozók a sziikölködők számára szánt alamizsnáikat közvetítés végett átadhatták. Néhány évvel utóbb 1361-ben már a koldusok ellen is hoztak fenyitő rendszabályokat, börtönnel és békóval fenyegetvén őket.

Az egyházi szegényápolás a papság erkölcsi hanyatlása idején is fennállott, mert a romlás soha sem volt általános, s a papság nagyobb része soha sem feledkezett meg a szegények iránti kötelességeiről. A míg Angliában fennállott a katholikus hierarchia, a hitközségi szegényápolás is virágzott. Csak VIII. Henrik szüntette meg az egyházi szegényápolást az által, hogy az egyházi vagyont a világi főuraknak és kegyeltjeinek adományozta.*) Midőn Polus * 1

ci p les of Christianity are causes, which must have powerfully and beneficially operated towards the melioration of the condition of mank in d.

1) Gulielm. Courteney, arehiep. Cantuar littera 1391. Wilkinsnél III, 216: nonnulli . .. cura sua et debita hospitalitate neglectis, ut de aliis eorum iusolentiis taceamus .... impudenter Londini commorantur patrimonium Jesu Christi devorantes ac bona pauperum, esurientium panem, nudorum vestimenta, redemptionem miserorum . . . miserabilibus usibus consumentes. Y. ö. még Articuli de reformatione Ecclesiae editi per universitatem Oxon. 1414. Wilkinsnél III, 363. Továbbá Wilkins III, 120. 135. 149.

2) Cobbet, i. h. 596. 1. s kv.