Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
25. §. Angolország. 421 vallásukat, mint a többi népek s századokon át minden nagyobb elkorcsosulástól menttek maradtak. Csak a 15. században mutatkozik az ibériai félszigeten is nagyobb hanyatlás, a spanyol papságot birvágy, szentségárulás és kicsapongás jellemzi ; képzettség, erény és jámborság a ritkaságok közé tartozik.*) Ez időbe esik a legtöbb spanyol kórház pusztulása, melyek gyakran úgyis más czélokra használtattak. A híres, gazdagon ellátott Denconesa-féle szegényházból a valentiai káptalanhoz tartozó javadalom lett.2) A házi szegényápolást a középkorban rendesen a kórházból gyakorolták. Természetes következmény volt tehát, hogy midőn a 14. és a 15. században eltörölték vagy más czélokra fordították a kórházakat, a koldulás nagy mérveket öltött. Szigorú törvényeket hoztak megszüntetésére, de hasztalan. 3) A koldulás mindig a jól rendezett szegényápolás hiányának következménye, s azért a baj külső nyilvánulásai ellen küzdenek, a nélkül hogy annak gyökerét és magvát elölni akarnák, a kik tiltják a koldulást, a nélkül hogy rendszeres szegényápolásról gondoskodnának. 25. §. Angolország. Angolországban az egész középkoron keresztül fennállott a hitközségi szegényápolás, a mint az a Karolingek korában szerveztetett. Minden plébános köteles volt plébániájának szegényeiről gondoskodni s jövedelmének egy részét e czélra fordítani.4) A plebáno*) d’Aguirre i. h. III, 671 : in Hispania sacerdotes invaserat pudenda lit- terarum inscitia, usque eo ut pauci latine scirent, ventri gulaeque servientes : avaritia rapaces in ecclesia Dei manus injecerat et quod olim emere sacerdotia simonia erat, tunc industria censebatur. Annyira ment a dolog, hogy a Conc. Arandense 1473-ban kénytelen volt elrendelni, hogy ezen túl ne kapjon az oly pap plébániát, a ki nem birja a latin nyelvet. d’Aguirre i. h. III, 676. 2) d’Aguirre i. h. IV, 165. 3) Moreau-Christophe i. h. III, 109. 4) Const, provinc. Joannis Stratford archiep. Cantuar. 1342. c. 4. (Wilkins i. h. II, 697) : in decimis et caeteris ecclesiarum rebus dispensandis, cum viris ecclesiasticis permissa sit facultas, hujusmodi rerum dispendio, pauperes ne defraudentur. Conc. Prov. Cashellense 1453. can. 38 (Wilkins III, 567) : statuit concilium Heriotam pauperum laicorum in ecclesia degentium persolvi debere ordinariis locorum et aequalem divisionem emolumentorum, cunagii et hujusmodi faciendum inter rectorem et vicarium ad dominum temporalem ratione pasturae animalium pauperum inibi degentium. Joann. Morton, archiep. Cantuar. epist. ad clericos 1486 (Wilkins III, 620.) : . . . ut clerici indigentibus parochianis temporali subsidio valeant subvenire. Conc. Londin. 1246 (Párisi Máté az 1246. évhez Wilkinsnél I, 687.) : cum in regno Angliáé hactenus sit obtentum et de consuetudine observatum, ut rectores ecclesiarum paro- chialium hucusque valde hospitales exstiterint et parochianis ad inopiam vergentibus alimenta praebere consueverint stb.
