Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

422

II. A középkor. 3. A Hohenstaufoktól a hitújításig'.

sok szegényeikről külön lajstromot vezettek, és e szerint részesi- tették a szűkölködőket alamizsnában. A szegények jutalékának nagysága külömböző plébániákon valószinűleg külömböző volt, s a szegények számától s a plébánia jövedelmeitől függött. A kolostorokba bekebelezett plébániákon a kolostor által alkalmazott lelkész számára a plébánia jövedelmeiből annyi jutott, a mennyi a szegények ápolására s a szükölködők segélyezésére szükséges volt. Ezen részlet nagyságát nem a kolostor, banem a püspök határozta meg.1) Ha valamely plébánia hivei igen szegények voltak, akkor a plébánosnak mindent, a mit megtakaríthatott, a szegényekre kellett fordítania ; nagy szükségben senkit sem hagyhatott segély nélkül. S ha mégis megtette, egyházi büntetés érte. Azok is egyházi büntetés alá estek, kik pazar életet folytattak s így a szegények részét kisebbítették.1 2) A plébánia szegényeinek segélyezésén kívül az idegenek elszállásolása s ellátása is a plébánosok kötelességéhez tartozott, szóval minden a régi egyházi szegényápolás elvei szerint volt berendezve.3)

A plébánosok a mellett, hogy alamizsnát adtak a szegényeknek s szállást a vándornak, arról is gondoskodtak, hog}r híveik munkát kapjanak, az árvák kereskedőknél vagy iparosoknál alkalmazást nyerjenek.4 5)

A székesegyház szegényeiről a püspöknek kellett gondoskodnia, s ezen czélból székhelyének papjai közöl választott egy alamizs- nást, a ki magára vállalta a szegények ápolását.B) Az alamizsnás

1) Const, provinc. Joannis Stratford archiep. Cantuar. 1342. (Wilkins II, 697.) cap. 4 : statuimus, ut religiosi praedicti beneficia ecclesiastica appropriata obtinentes secundum beneficiorum hujusmodi facultates, annis singulis pauperibus parochianis beneficiorum certam eleemosynae quantitatem, episcoporum moderandam arbitrio distribuere compellantur sub poena sequestrationis fructuum et proventuum beneficiorum. V. ö. Cobbet, Geschichte der protestantischen Reform in England und Irland, németül Pfeil- schiftertol 627. 1. a hol közölve van II. Richard király uralkodásának 15. évéből a parlamentnek egy ide vágó irata, úgyszintén egy másik IV. Henrik uralkodásának negyedik évéből.

2) Synod. Dunelmiensis 1224 Wilkinsnél I, 574 : qui vero patrimonio Crucifixi abutuntur vel luxuriose vivendo, vel hospitalitatis bonum non sectando, eos canonice puniemus. V. ö. Synod. Wigorn. 1240 (Wilkins I, 672.) Cone. Lambethense 1281. (Wilkins II, 57.).

3) Synod. Dunelm. i. h. I, 574, Synod. Wigorniensis, u. o. I, 672. Const, .archiep. Cantuar. 1377-bol, u. o. Ill, 120, és 1391-bol u. o. Ill, 216.

4) V. ö. Döllinger, Kirche und Kirchen 198. 1.

5) Cone. Oxoniense 1222 (tartatott Langton István alatt) can. 1. (Wilkins I, 585.) : statuimus ut praelati singuli eleemosynarios singulos habeant honestos et ut ipsi praelati juxta apostolum sint hospitales.