Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
22. §. Skandinávia. 415 Feltűnő, hogy a tizedből a szegényápolásra eső negyedrésznek szétosztásában a papság nem vett részt. A szegények negyedét a repp öt megbízottja vette át és osztotta ki nyilvános közgyűlésen a segélyezendők között.1) Az egyháznak a gazdagok kötelességeiről és az alamizsnál- kodásnak érdemszerző voltáról szóló tana, valamint a keresztény országokban, úgy Skandináviában is kifejezésre talált. Az északi egyház azt tanítá, hogy a szűkölködőkön keresztény érzülettel gyakorolt alamizsnálkodás magának Istennek nyújtott, kedves áldozat; ez által a szegényápolás keresztény jelleget nyert. Ily módon igyekezett a skandináv papság a szegényápolást keresztény értelemben fejleszteni, mint azt az új keresztény jogban, melyet a tudós Arnas püspök 1274-ben az 1122-ben Gisar püspök által készített ó-keresztény jog nyomán összeállított, az alamizsnáról szóló szép fejezet bizonyítja. Azért ezt szószerint közöljük: „Az alamizsnaadás a könyörületesség legszebb cselekedete. Mindenkiért, a ki igazságos módon és jó szándékból gyakoi’olja, minden ily adakozóért a szükölködők imája száll Istenhez, hogy könyörüljön rajta, kioltja bűneit, valamint a viz kioltja a tüzet. Ámbár a legtöbb alamizsna az egyéni tetszéstől függ, mindazonáltal az országos törvények előbbi parancsa és rendje szerint mindenki köteles a következő alamizsnákat adni : Tizedet minden birtoka után, a mint alább meg van határozva, s ajakadót, fejadót. Mindaz, a ki magát és háznépét saját vagyonából tartja fenn s a ki nem szőrül arra, hogy az élelmiszereket alamizsna gyanánt másoktól kéregesse, köteles minden tizenkét hónapban a saját és háznépe ebédjére szánt négy napi élelmiszert átadni, mely napokon ő maga bőjtöljön kenyéren és vizen. A napok a következők : nagypéntek, az Olaft hetének utolsó napja, a Mária ünnepeinek előestéje s mindenszentek ünnepének vigíliája. Mert nem illő, hogy valaki más napra tegye el a maga és övéinek számára, a mit ő és háznépe az említett napokon maguktól Istenért megvontak. A nagypénteki rész a lelkész intézkedése szerint adassák a szegényeknek és pedig úgy, hogy azon napon egy vagy több szegényt házukba fogadjanak s maguknál tartsanak mindaddig, míg az élelmiszerben tart. Az említett vigíliákra eső rész a gyűlésen osztassák ki a segélyzendők között a tizeddel együtt. És ha vasárnap miatt ez ünnepnapokon nem volna böjt, mindazonáltal a törvény megköveteli, hogy ezen alamizsnaadományok fejében három napig kenyér és vizen bőjtöljenek, *) *) Michelsen i. h. 170. 1.
