Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
22. §< Skandinávia. 413 akkor küldje őket oda, a hol legközelebbi rokonai élnek, kiknek elég vagyonuk van eltartásukra és tegyen ezeknek ajánlatot, hogy helyettük magára vállalja a tartozást. Nagyobb adósságot ne vállaljon magára, mint a mily nagy vagyont kamatnövekvés nélkül reájuk kellene fordítania, ha az illető többet fordít is reájuk, nagyobb adósságot ne vállaljon magára, mint a mily értékkel bírna a saját személye, ha nem lenne szabad.“1) Továbbá: „ha távolabbi rokonai is vannak, mint azok, kik után örököl, akkor tartsa el azokat vagyonából, ha ugyan tehetségében áll. Tehetségében pedig akkor áll, ha képes négy féléven keresztül saját magát, övéit és azokat, a kiket felfogadott eltartani, s mindenki teljes ellátásban részesítendő, a kit valamely fogyatkozás akadályoz, hogy önmaga gondoskodjék fentartásáról.“ A Glrágás egy más fejezetében ez még körülményesebben meg van határozva. „A legközelebbi rokon tartozik eltartani a szükséget szenvedőt, kivel közelebbi viszonyban áll, ha van rá elegendő vagyona : elegendő vagyona és birtoka pedig akkor van, ha többel rendelkezik, mint a mennyi saját, felesége és övéi összes szükségleteinek fedezésére két év alatt szükséges, a kikre félévenként hat rőf wadmalt* 2) tartozik számítani. Mindazokat, kik igy az ő vagyonára vannak utalva, két évig tartsa el és pedig úgy, mint azt öt szomszédja megítéli ; sőt egyedül is köteles őket eltartani, ha munkára képtelenek. Ha pedig a szükölködőknek csak egy részét birja eltartani, ezek itélendők neki oda. Ha nem rendelkezik elegendő vagyonnal mindnyájának eltartására, azokat tartsa el, kiknek eltartására kötelezve van. Ha később más szükségben szenvedők találkoznak, kiket el kellene vállalnia, nem szabad vagyonából annyit felemésztenie, hogy két évi szükségletek fedezésére kívánatos összeg meg ne maradjon ; azért azok, kik távolabbi rokonai, elveendők tőle, habár azelőtt birtokán éltek.“3) A második alapelv, melyen az északiak szegényápolása nyugodott, a munka meghagyása volt, mely minden munkára képes *) V. ö. Michelsen, lieber altnordisches Armenrecht, Falk Eraniájában II, 140. 1. 2) Wadmal durva gyapjúszövet, az északi lakóknak közönséges önkészítette ruhájok. Izlandban a legújabb idők mértéke a vagyonnak : Vad, vöd = ruha, mai = mérték. V. ö. Michelsen 1. c. 145. 1. A kivánt mérték csekélységéből fogalmat alkothatunk e népnek szegénysége és csekély szükségleteiről. Manap is dicsérik az izlandiak kevésigényüségét. Michelsen (ugyanott) beszéli Jón Thorlackson hires költőről és jámbor lelkészről, ki e század huszas éveiben halt meg, hogy a késő vénségeig évenként 30 koronás tallérból igen vidám s megelégedett életet folytatott s még ezen összegnek is majd nem felét a kisegítő lelkészeknek kellett adnia. 3) Michelsen i. h. 144. 1.
