Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
22. g. Skandinávia. 411 törvénynek ez évre szóló határozatai szerint állapítunk meg“.x) Valamint a fejedelem és a nép, úgy a földesur és a jobbágy közötti viszonyt illetőleg is az egyén befolyása volt irányadó. Az egyén befolyása úgy jó, mint rossz értelemben teljes érvényre emelkedett. A jó fejedelem s a nemes lelkű földesúr atyai viszonyban állottak alattvalóikhoz, személyesen részt vevén minden örömükben, minden fájdalmukban. De viszont az erőszakos fejedelem s a kapzsi földesur alattvalóiknak valódi ostorai voltak. Mindamellett a személyes összeköttetés mérsékelte az erőszakos kihágásokat s a jogtalanságok jóvátételét eredményezte. Az alattvalók iránti kegyesség, jóakarat és kímélet számos nyilvánulásával találkozhatni a családi krónikákban, szolgálati könyvekben és a nemesek végrendeleteinek intelmeiben.* 2) A keresztény társadalom tudatába mélyen bevésődött azon igazság, hogy halál előtt minden jogtalanság jóváteendő, hogy a gyámoltalan szegény kiváltságos helyzetnek örvend, kivel az uralkodó hatalmának kegyes voltát, a gazdag adományaival könyörü- letességét éreztetni erkölcsileg kötelezve van ; hogy felebarátunk szeretete Isten iránti szeretetünk gyakorlati megvalósítása, Isten tisztelete ; hogy az irgalmasság az élet minden körülményei között érdemszerző cselekmény, melyet az fog megjutalmazni, ki a szere- tetből nyújtott ital vizet sem hagyja jutalom nélkül. Ezen hitbeli meggyőződés szabályozta az erős és gyenge, az uralkodó és alattvaló, a gazdag és szegény között a viszonyt ; ez lelkesített a szeretetnek nem csak a vagyonról való lemondásban, hanem személyes önfeláldozásban is nyilvánuló hőstetteire. Hátra van még, hogy vizsgálat alá vegyük az egyházi szegényápolást azon országokban, melyeket tárgyalásunk eddigi folyamában nem vehettünk figyelembe. Azon országgal kezdjük, mely az egyház befolyása elől leginkább elzárta volt magát. 22. §. Skandinávia. Skandináviában távolról sem sikerült a papságnak a társadalmi viszonyokat annyira áthatni s uralni, mint Dél- és Közép- Európában ; nem volt képes oly szervezetre és az önállóságnak oly fokára szert tenni, a minőre máshol.3) A papság a skandináv *) L. a Rottthalban lévő asbachi kolostor „taiding-könyvét“. Mon. Boic V, 221. Czerny 7. 1. 2) Adatok olvashatók Czernynél 33. 1. 3) V. ö. Maurer C., Bekehrung des norwegischen Stammes II. köt. 443. 1.
