Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

210

II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka.

egy új, tágasabb körű szabályt alkotott, melyet az aacheni zsinaton elfogadtak és a frank birodalom összes egyházaiban életbe léptettek.1) Amalarius ezen szabályzatában az odaadás és szeretek, a község idei és örök javáról való gondoskodás, az önmegtagadás és bűnbánat oly szelleme nyilvánul, a minő keresztény hitéletnek csak legszebb korszakaiban található. Ezen rendeletekben a régibb egyházi szegényápolás eszméi oly tisztán és hamisítatlanul tükröződnek vissza, hogy azoktól csodálatát senki sem tagadhatja meg.2)

Miként Chrodegang, úgy Amalarius is ahhoz ragaszkodott, hogy a püspök székhelyének papságával együtt lakjék, hogy mindnyájan közösen étkezzenek, közös ebédlőben (refectorium), egy teremben (dormitorium) aludjanak, együtt imádkozzanak és végezzék vallási gyakorlataikat.3) Kötelességükké volt téve, hogy fiatal embereket is vegyenek körükbe, gondosan őrizzék, jól oktassák és derék papokká neveljék őket. Ezen fiatal emberek külön helyiségben éltek, valamely kanonok felügyelete alatt, elkülönítve a többi kanonokoktól.*1)

Az intézménynek élén állott a püspök, a ki a szabály megtartása felett őrködött és az áthágókat büntette.5 6) Köteles volt a város szegényeiről gondoskodni és a kolostor (claustrum) mellett — ez volt neve a kanonokok lakásának — a szegények és idegenek számára kórházat“) emelni. Ezen kórháznak vezetése valamely erényekben kitűnő kanonokra bizatott, a ki a szegényekről gondoskodni,7) az idegeneket fogadni és ellátni tartozott. A püspöknek feladata volt reá felügyelni; ha nem volt könyörületes a szegények, barátságos az idegenek iránt, ha visszaélt állásával és valamit a maga számára visszatartott, akkor a püspök teljes szigorúsággal közbelépett.8) A kapus tiszte volt a kapunál a szegényeknek alamizsnát adni.9) Az öreg és beteg kanonokok számára külön termek voltak (nosocomium és gerontocomium), melyekben szeretettel ápoltattak.10)

1) Harduin IV, 1176.

2) V. ö. Liber de institutione canonicorum, Harduin IV, 1056. s köv. különösen c. 116 és 141. 3) Cap. 126—128 136. 4) Cap. 135. 5) Cap. 134.

6) A Karolingek idejében a szegények és idegenek számára minden püspöki városban volt kórház. Ehhez járultak még az apácza- és a szerzeteskolostorokkal összekapcsolt kórházak. Miből következtetni lehet nagy számukra.

Ezen körülmény egyszersmind megczáfolja azok állítását, a kik a kórházak keletkezését a germán országokban csak a XII. századba helyezik. V. ö. Hiillmann,

Geschichte der Städte IV, 58.

0 Nagyböjtben kötelesek voltak a kanonokok a szegények lábait mosni.

Cap. 141. 8) Cap 141. 9) Cap. 144. i») Cap. 142.