Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
6. §. A szegényvagyon kiosztása. 205 egyházi vagyon kezelésében nagy újítást tett szükségessé, mely a legrosszabb következményeket vonta maga után, t. i. egy sajátságos intézmény behozatalát a vagyon kezelésbe, az egyházi v á r- n a gyök (advocati ecclesiae) alkalmazását. A frank birodalom püspökei s apátjai rendesen vidékük legnagyobb földbirtokosai közé tartoztak, mi által politikai személyekké lettek, mert a germán birodalomban a politikai vagy a rendi jogok lényegükben a földbirtoktól függtek. De ezen állapothoz nem csak jogok, hanem terhes kötelességek is voltak kötve, különösen pedig a hadi szolgálat. A papság maga ezen kötelességeket nem teljesíthette, mivel a canonok tiltották világi foglalkozások folytatását, fegyverhordást vagy hadakozást.1) Azért minden püspök és apát köteles volt grófságából egy jámbor becsületes világi embert védőjéül kiválasztani, kinek feladata volt, hogy a világi ügyeket elintézze, a püspök vagy apát helyett hadba menjen, az egyházi vagyont minden károsítás vagy támadás ellenében megvédje (azért volt a nevük defensores, advocati).2) Fájdalom, ezen várnagyok nem sokára védőkből elnyomók lettek, a miért a zsinatok már eleinte elrendelték, hogy védőkül csak igazságos és jámbor férfiakat válaszszanak.3) 6. §. A szegényvagyon kiosztása. Bár a Karolingek korszakában az egyházi vagyon kezelése egészen megváltozott, bár a kezelés szervezetébe Frankhon társadalmi s politikai viszonyainak megfelelőleg egy egészen új elem vétetett fel, mégis a szegények jutalékának a szííkölködők között való kiosztásában a régi elvek maradtak irányadók. Miként a székesegyházak (Quellen und Erörterungen zur bayer, und deutschen Geschichte I, 166) egy egész mansushoz (huba) átlag 40 napi munka tartozott. De ezen szám nem volt mindenhol egyenlő, hanem sokfélekép változott. Valamivel kevesebbet számít Du Cange, a mennyiben 6' egy mansust csak 12 holdnak vesz : quantitas terrae, quae sufficit duobus bobus in anno ad laborandum et 12 jugeribus consistit. Milratori szerint, Antidata Estensi I, 3. s kv. a mansus eredetileg akkora szántóföld volt, a melyből egy földmíves családjával együtt megélhetett. Nagy Károly és Jámbor Lajos idejében 12 holdnak, később — a XII. század közepe felé — körülbelül 10 holdnak, majd többnek, majd kevesebbnek vétetett. 1) Conc. Aquisgran. 789, c. 23. Synod. Forojul. 796. c. 5. 6. 2) Capit. Francicum (Pertznél, Leg. I, 46), c. 3 : de advocatis sacerdotum volumus pro ecclesiastico honore et pro illorum reverentia advocatos habeant. — Capit. Aquisgran. 813. c. 14 (Pertznél Leg. I, 188) : ut episcopi et abbates advocatos habeant et ipsi habeant in illo comitatu propriam hereditatem, et ut ipsi recti et boni sint, et habeant voluntatem recte et juste causas perficere. 3) Conc. Mogunt. 813. c. 50. Conc. Aquisgran. 802. c. 1.
