Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
206 II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka. püspökei, úgy a plébánosok is személyesen felkeresték a szegényeket házaikban, kipuhatolták szükségleteiket, ily módon köny- nyebben tájékozhatták magukat a szegénység oka és a segítés módja felől. Azokat, kik egyházi segélyben részesültek, jegyzékbe (matricula) vették és bejegyzetteknek (matricularii) nevezték.1) Gazdagabb hitközségekben voltak külön házak (matriculae), a melyekben hajléktalan szegények felvételt s ápolást nyertek, néha könnyebb munkákra és szolgálatok végzésére is alkalmazták őket, különösen oly czélból, hogy a templomokban mindig illő tisztaság uralkodjék.* 2) Ebből fejlődött ki lassanként az egyházfiak vagy sekrestyések hivatala, kik a nevezetet (matricularii) is örökölték.3) A püspök és a plébánosok — miként a szentatyák korszakában —- arra is kötelezve voltak, hogy asztalukhoz szegényeket ültessenek; étkezés alatt épületes társalgás vagy lelki olvasmány foglalkoztatta figyelmüket, s nem tréfa vagy dévajkodás.4 *) Valamint az egyházi vagyon kezelésében, úgy a szegényekről való gondoskodás kiterjesztésében is Frankhon társadalmi viszonyai az egyházi szegényápolásban jelentékeny újítást, tettek szükségessé. A Karolingek birodalmában a szabad alattvalók állapotából a hűbérességbe való átmenet lassanként megtörtént, és Nagy Károly kénytelen volt ezen ténynyel számolni, bár erősen küzdött ellene. Szigorúan ragaszkodva az evangélium és az egyház régi alapelvéhez, mely szerint a ház feje tartozik családjáról gondoskodni, majd nem elvonták a szegényápolás elől a tért, a mennyiben a „család“ fogalmát nagyon tág értelemben vették. A családhoz számították mindazokat, kik más birtokán éltek, a szabad emberen (ingenuus) kezdve a röghöz kötött jobbágyig (mancipium) ; ezekről a földesúr (senior) tartozott gondoskodni.6 * * * *) *) Regula Chrodegangi c. 34. Annales Benedict., ed. Mabillon. 777. évhez. Muratori, Antiquit. ita), medie, aevi III, 564. Vita Chrodegangi Mon. G. SS. X, 563 : matriculae suae pagina nomina hujusmodi sua caritate commorantium retinebat. 2) V. Ö. Hefele, Coneiliengeschichte IV, 22. 3) Du Cange, e szónál matricularii. ‘) Cone. Túron. Ill, c. 1. Cone. Rem. II, 813. c. 17. 6) Capitulare de villis imperialibus 812 (Pertznél, Leg. I, 181), c. 2 : ut familia nostra bene conservata sit et a nemine in paupertatem missa ; c. 3 : ut non praesumant judices nostram familiam in eorum servitium ponere stb. Ezen „famíliához11 számították a kézműveseket is. U. o. c. 45. Már Pipin elrendelte, hogy a seniorok jószágaik minden emberéről gondoskodni tartoznak : faciat unusquisque homo eleemosynas suas et pauperes pascat (L. Clouet, Histoire
