Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
5. §. Az egyház, illetve szegények vagyonának kezelése. 203 5. §. Az egyház, illetve szegények vagyonának kezelése. Az egyházmegye összes vagyonának legfőbb ura azon kötelezettséggel, hogy azt a canonok határozatai szerint kezeltesse, még mindig a püspök volt.1) De a kezelés már nem volt többé az ő kezében egyesítve; mióta önálló egyházi javadalmak keletkeztek, ezek birtokosai egyszersmind kezelői is lettek javadalmuknak ; a püspöknek csak azon joga maradt meg, hogy a plébános kezelésére felügyelt, s azon kötelessége, hogy évenként vizsgálata alkalmával szigorúan ellenőrizte.“) Mivel a püspök az összes szükséges látogatásokat személyesen nem végezhette, kinevezett több helyettest, a főespereseket (archidiacon), kik a germán országokban azon tisztet viselték, a melyet a szentatyák korszakában a jószágigazgatók. A püspökségek nagy terjedelme miatt több főesperesre volt szükség. Heddo, strassburgi püspök, egyházmegyéjét I. Hadrian pápa beleegyezésével 774-ben hét főesperességre osztá, valószinűleg kapcsolatban az első diakonok hetes számával. A főesperességek ismét alesperességekre (decanatus) osztattak, a melyek mindegyikéhez tiz plébánia tartozott. Ha a püspök vagy helyettese valahol a birtok kezelésénél hűtlenséget tapasztalt, úgy elnézést nem ismerő szigorúsággal kellett eljárnia.8) Hogy a részrehajlásnak még látszatát is elkerüljék, a plébános néhány tanú jelenlétében tartozott a tizedet négy részre osztani; ezen kivti.1 a püspöknek hatalmában állt a birtok kezelésére vonatkozólag külön határozatokat is hozni, melyhez a papságnak alkalmazkodnia kellett.* 2 * 4 * * *) *) Conc. Mogunt. 813, c. 8 : volumus ut episcopi potestatem habeant res ecclesiasticas providere, regere, gubernare atque dispensare secundum canonum autoritatem. 2) Capitula de presbyteris (Pertznél 161 1.). c. 4 : ut in episcopi potestate decimae sint, qualiter a presbyteris dispensentur. Conc. Túron. III. 813. c. 16: ut decimae quae singulis dabuntur ecclesiis per consulta episcoporum a presbyteris ad usum ecclesiae et pauperum summa diligentia dispensentur. V. ö Conc. Francot. 794, c. 48. s) Launoi i. h. 594. 1. Poenitentiale Cummeani VIII, 5. 1. Wassersohleben i. h. 482. 1. 4) V. ii. Capitulare Aquisgran. 801. c. 7. Pertznél, Leg. I, 87 : ut et ipsi sacerdotes populi suscipiant decimas ... et secundum autoritatem canonum coram testibus dividant. V. 0. Capit, anno IV. imperii datum, c. 2 : de decimis ubi antiquitus fuere ecclesiae baptismales ....juxta quod episcopus.... ordinaverit .... fiant donatae.
