Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
202 II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka. tizedadót falusi egyházakban csak bárom részre kellett osztani: a papság, a szegények s az egyházi építkezések számára.1) De kétséges, vájjon életbe lépett-e ezen határozat valaha, későbbi időkben nem találjuk nyomát, mivel a negyedelés lett uralkodóvá mindenhol. Jámbor Lajos az oblatiókra nézve azt a rendeletet bo- csátá ki, hogy két harmada jusson a szegényeknek és csak egy harmada a papságnak. Csupán szegényebb egyházaknál volt megengedve, hogy az oblatiók felét vegye igénybe a papság.* 2) Ezen határozat eltért egyrészt a régi frank szokástól, mely szerint az oblatiók kizárólag a papságot illették,3) másrészt Nagy Károly capitular eitól is, melyek alapján ezek negyedelés alá estek.4 5) Megjegyezzük, hogy a negyedelésnél a papságnak szánt rész is annyiban a szegény alsóbb osztálynak jutott, a mennyiben a papok majdnem kizárólag ezen osztályból kerültek ki.6) A legtöbb pap a jobbágyok osztályából származott, a mi akkoriban könnyen megtörténhetett, mivel a jobbágyok műveltségi foka egyenlő volt uraikéval,6) s a papságon kívül általában ritkán találkozunk műveltséggel. ') Capitulare Aquisgraneiise 801 (Pertznél, Leg. I, 87.) cap. 7 : ut et ipsi sacerdotes populi suscipiant decimas et . . . secundum autoritatem canonicam coram testibus dividant et ad ornamentum ecclesiae primam eligant partem, secundam autem ad usum pauperum vel peregrinorum per eorum manus misericorditer cum omni humilitate dispensent, tertiam vero partem sibimetipsis soli sacerdotes reservent. 2) Capitulare Ludovici Pii anno 817, c. 4 (Pertz, Leg. I, 206) : statutum est quidquid tempore imperii nostri a fidelibus ecclesiae sponte collatum fuerit in ditioribus locis duas partes in usus pauperum, tertiam in stipendia cedere clericorum aut monachorum, in minoribus vero locis aeque inter clerum et pauperes fore dividendum, nisi a datoribus aliter constitutum fuerit. Ezen utóbbi határozat mellett Bensen szerint (Ein Hospital im Mittelalter, 19. 1.) könnyen becsúszhatott a visszaélés, mivel az adományozó szándékát, nem lévén tüzetesen meghatározva, többfélekép lehetett magyarázni. 3) Conc. Aurel. I, c. 14. *) Launoi i. h. 573 1. 5) Nagy Károly kényszerítve volt a püspököknek megparancsolni, hogy a szabad emberek fiait is vegyék fel papoknak. Capit, eccles. 789, c. 71 (Pertz, heg. 1,61): non solum servilis conditionis infantes, sed etiam ingeniorum filios aggregant sibique sociant. Constantin császár épen az ellenkezőt parancsolá ; az ő határozatai szerint a papokat szegények, a közhivatalnokokat gazdagok sorából kellett kiszemelni. A két ellentétes határozat jellemzi Constantin s Nagy Károly korszaka között a kiilömbséget társadalmi s gazdasági viszonyok tekintetében. V. ö. Hefele, Conciliengesch. III, 626 ; IV, 10. 25. 6) V. ö. Arnold Vilmos, Cultur und Rechtsleben. 138. 1.
