Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
200 II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka. hozzáadással: »vagy adják a világiak tizedüket az- egyháznak.“ Ezen hozzáadás képezi az átmenetet a Karolingek törvényeinek alapelveihez.1) Ezen korszakban is divatoztak még az oblatiók. Némely adományt az oltárra helyeztek, másokat, és ez ezen időtől fogva szabálylyá vált, a pap házába vittek. Azok nevei, kik ily obla- tiókat hoztak, felajánlás alkalmával felolvastattak, a mi nagyon csábított a bőséges adakozásra/) Ezen kívül a népnek emlékébe vésték, hogy az oblatióknak nagy jelentőségük van, mint a lelki üdvösség eszközeinek.3) Élelmiszereknél bővebben ajándékoztak a hívek fekvő birtokokat. A kor szellemében rejlő különös sajátságnál fogva szerettek nagy kiterjedésű birtokokat adni az egyháznak, melyekkel a püspökök haszonleső czéljaikra sokszor visszaéltek. Nagy Károly bevádolt egyes püspököket, mivel a legrosszabb eszközöktől sem riadtak vissza, midőn egyházuk gazdagításáról volt szó ; felemlíté, hogy a papok közöl némelyek a bőkezűség megjutalmazásának, az ég örömeinek és a pokol kínjainak festése által a jólelkű embereket elcsábították, hogy birtokukat az egyháznak adományozzák és gyermekeiket örökségüktől megfoszszák, sőt hitszegésre és hamis tanuságtételre is rávették őket, hogy hírvágyukat kielégítsék ; megróvja keserűen az ereklyékkel való szemtelen üzér') A „Poenitentiale Vallicellianum“ I, 133. fej. Schmitznél, Die Buss- bücher und Bussdisciplin der Kirche 338. 1, igy hangzik : decimas non sunt legitimas dare nisi pauperibus et peregrinis, nec non cogitur presbyteris decimas dare. Az utóbbi hozzáadást Schmitz igy magyarázza: „A tized behajtása a papoknak tiltva van. De ,.nec non“ tulajdonképen állítás s a mondat igy hangzik : „Kötelesség a papoknak tizedet adni.“ Külömben a canont Schmitz nyilván hamisan irta le. Helyes olvasási módját a Poenitentiale Theodor. (Schmitznél 539 és 549 1.) két határozata adja : presbyter decimas dare non cogitur.. . . decimas non est legitimum dare, nisi pauperibus et peregrinis. Ezen két határozat a Poenitentiale Vallicellianum-ban egy canonba van összefoglalva és a „decimas non sunt legitimas“ helyett inkább „decimas non est legitimum dare nisi etc.“-nak kellene állnia. „Nec non cogitur presbyteris“ helyett értendő: „non cogitur presbyter, decimas dare.“ A Poenitentiale Theodor. (Schmitznél 549. old.) határozatában ezen hozzátoldása van : „sive laici suas ad ecclesias“. „Sive“ helyett helyesebben olvasandó: „sicut“, úgy hogy értelme a következő: ,.a papság a tizedadó alól fel van mentve, de a tizedet, melyet a világiak a templom számára adnak, kizárólag szegényekre s idegenekre kell fordítania.“ 2) Conc. Francof. 794. c. 51 ; capitulare ecclesiast. 789. c. 54 : ut nomina publice recitentur ante precem sacerdotalem (Pertz, i. h. I, 62). *) Conc. Mogunt. 813. c. 44 : Oblationem facere admoneatur populus Christianus, quia ipsa oblatio sibi et suis magnum est remedium animarum.
