Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
192 II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka. val együtt uzsoráskodott s pe'nzét részegeskedésre és kicsapongásokra pazarolta. Még gonoszabbul élt a mansi Badegisel, ki szent elődjeinek Principius, Incze s Domnolusnak püspöki székét gyalázta meg. Püspöki hivatalában ugyanazon gonosz életmódot folytatta, melyhez mint Klotár király maior domusa hozzászokott vala. A püspöki méltóságot vesztegetés és vétel utján szerezték meg az udvarnál, ép igy az udvari püspökök is az alsó papsággal szemben szentségáruláshoz folyamodtak. Általában a püspök viszonya papságához kimondhatatlanul rosszabbodott. A püspökök, rendszerint durva katonák, rosszúl bántak alárendelt papjaikkal, úgy bántak velük, mint rabszolgákkal és jobbágyokkal, s valóban a papok rendszerint ezen osztályokból származtak ; úgy viselkedtek s úgy jártak el mint korlátlan hatalmú urak.1) Viszont a jámbor püspökök ellen a garázda papok lázadtak fel. A fegyelem felbomlott. Mindig találkoztak szép számmal oly püspökök, kiknek az egyházi élet sülyedése fájdalmat okozott s a kik e szerencsétlenségnek okát is felismerték. Védték a szegényeket s ostorozták az udvar erkölcstelenségeit ; de mindezeknek csak annyi eredménye volt, hogy székeikről elüzettek, mint roueni Praetextatus, trieri Nicetius, vienne-i Dezső. Az udvar azon tekintetben, hogy a szent férfiakat püspöki székeiken ártalmatlanokká tegye, a gonosz püspökök támogatására is számíthatott. Dezsőt Brunhilda királyné bújtogatására száműzték s azután megkövezték, a mihez Aregius, lyoni püspök, a királynénak segítséget nyújtott. Praetextatust, roueni püspököt, az oltárnál gyilkolták meg s a gyilkos beismerte, hogy Fredegunda királynétól száz solidust kapott, a királyné egyik emberétől, Melanius püspöktől ötvenet, s ugyanannyit a roueni főesperestől, a meggyilkolt alattvalójától. Még rosszabbá vált a helyzet Klodvig után! Midőn Klodvig a lázadó Verdun ellen nyomult, hogy a várost megfenyítse, sz. Euspicius, a város püspöke, a király táborába sietett meggyőzni a királyt arról, hogy keresztény embernek tilos a boszú. Klodvig meghajolt az ősz püspök előtt s megkegyelmezett a városnak. Klodvig utódjai alatt a szent püspök életével lakolt volna szivreható beszédéért. A püspöki kar jobb része végre rászánta magát, hogy a bajt gyökerében támadja meg és zsinati határozatokkal tilalmazza az udvar által gyakorolt püspöknevezéseket.* 2) De hasztalan. II. Klotár király a zsinati határozatok ellenére szilárdan ragaszkodott bito1) Roth 274 1. 2) Conc. Paris. Ill, can. 8. V. ö. Conc. Santon. (563).
