Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

2. §. A frank egyház sülyedése. Felemelkedése Nagy Károly alatt. 193

rolt jogához, mely szerint a papság s a nép választása nélkül nevezett püspököket. Ha helyt adott a választásnak, ez csak puszta formaszerűség volt, mert az udvar ezen esetben is fentartotta magának nem csak a megválasztott megerősítésének, hanem valóságos kinevezésének is a jogát.

Már II. Klotar előtt törekedett' Nagy sz. Gergely pápa befolyását érvényesíteni, hogy e téren javulás álljon he. Egyenesen Klotar, Theudebert és Theuderich királyokhoz, valamint Brunhilda. királynőhöz fordult. Ez utóbbihoz irta a következő, mindenkor megszívlelésre méltó igazságokat: „Mivel a szentirás szerint az igazságosság felemeli a népeket, a bűn pedig romlást hoz reájuk, azért a birodalom csak akkor szilárdul meg, ha vétkét beismerve„ azonnal meg is javítja s kiengeszteli. Nagy fájdalommal töltött el bennünket azon minden oldalról érkező hír, hogy birodalmatok papjai erkölcstelen és gonosz életet folytatnak. Hogy ezen garázdaság se a mi lelkiismeretünket ne terhelje, se pedig uralmatokon halálos sebet ne ejtsen, fel kell emelnünk lángbuzgalommal szavunkat azok büntetésére, hogy kevesek gonoszsága ne szolgáljon sokaknak romlásúl, mert a rossz papok megrontói a népnek. Valóban, ki engesztelje ki az Istent a népnek bűneiért, ha a pap, kinek közbenjárónak kellene lennie, még súlyosabb bűnöket követ el, mint a nép?* *)

Valamint e beavatkozás, úgy a frank püspöki kar jobbjainak törekvései is eredményteleneknek bizonyultak a Merovingek udvarának gonoszságával szemben. Az udvar kedveltjei közöl választott püspököket ; a jobb érzésűek gúnynak, üldözésnek s mindenféle kegyetlenségnek voltak kitéve, míg végre általános lett a romlás. Egyetlen tiltakozó hang sem hallatszott.

A gall-frank egyháznak a Merovingek által történt elpusztítása minden időkre szóló komoly figyelmeztetés, hogy az egyházi hivatalokra való kinevezés joga soha ne szolgáltassák ki a világi hatalom önkényének.

A püspökök romlottsága igen gyorsan átcsapott az alsó papságra. Az első hat század papjai képzettségük, a szent iratok, az egyházi törvénykezés s az egyháztörténelemben való jártasságukkal tűntek ki, mintaszerű fegyelem uralkodott köztök, mely könnyen fentartható volt, mivel a papság, a püspök körében élvén, szigorú felügyelet alatt állott.

Mivel az egész papság együtt élt a püspöki városban, soha i)

i) Greg. M. Epp. IX, 64. V. ö, IX, 53-55, 57.

RATZINGER, az egyházi szegényápolás története.

13