Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

eszközöket, rendszerint udvari tiszteket és katonákat választott ki és tolt az egyes egyházmegyékre.

A királyok beavatkozását az egyházi életbe némi részben menti az egyházi birtokok terjedelme. A germánoknál a földbirtok volt a szabadság alapja ; a ki nem birt földbirtokkal, nem lehetett szabad ember, az szolga volt. A szabadok ismét csak földbirtokuk nagysága által külömböztek egymástól, úgy hogy a társadalmi és politikai állások a földbirtoktól függtek.1)

Jelentékeny birtokok szerzése által a frank birodalom püspökei tekintélyes politikai személyek lettek, kik rang tekintetében a legelőkelőbb nemesi családok mellett foglaltak helyet, így könnyen érthető, hogy a merovingi királyok iparkodtak a püspöki székek betöltésének jogát magukhoz ragadni, mivel érdekükben állott, hogy engedékeny püspöki kart szerezzenek maguknak. Az is megmagyarázható, hogy a haszonlesők irigy szemmel nézték ezen hatalmat, hogy olyanok közöl is sokan sóvárogva tekintettek püspöki székekre, kiknek bármihez inkább volt hivatásuk, mint a püspöki hivatalhoz. A püspöki állás külső fényétől elkapatva, méltatlanok tolakodtak a frank püspöki székekre, kik szembeszökően külömböztek szent elődeiktől. A gall egyház élére eleinte csak helylvel-közzel, később túlnyomóan egészen más jellemű, férfiak kerültek. Nem a lerins-i kolostor szent szerzetesei, hanem udvari emberek, kegyeltek, magas hivatalnokok s nemesek vetették meg lábukat s mételyezték az egyházat. Oly emberek, kik soha nem részesültek papi nevelésben, kik nem tűntek ki alsó egyházi szolgálatban kipróbált hűségük által, ellenkezőleg féktelenül hódoltak szenvedélyeiknek s az erkölcstelen Merovingek kedve szerint való életet folytattak, ilyenek szentségtelenítették meg most szent elődeik templomait. Az egyház gazdagsága nagyon is csábítá az ily fajtájú embereket, kiknek közös jellemvonásuk a haszonlesés volt. A szentségárulás rémületesen elharapódzott.* 2) Ezen emberek nem voltak lelkipásztorok, kik mindenhol vigaszt nyújtottak volna, nem voltak a szegények atyjai, kik feláldozással gondoskodtak volna az Ínségben levőkről, udvari emberek voltak, kik a szegény népen nem könyörültek, hanem inkább zsarolták s fosztogatták, mint a hirhedt Cautinus, clermonti püspök, a ki városának zsidóiJ) V. ö. W. Arnold, Kultur und Rechtsleben 138 1. Az angolban most is 1 i- berty és property elválaszthatatlan fogalmak. Fox K. ezen szavakkal határozta meg a liberty-t : it consists in the safe and sacred possession of a man’s property.

2) Hivatkozunk a források után készült leirásra Roth P.-nél : Geschichte des Beneficiálwesen 268. 1. s kv. Rückert II, 512. s kv.

2. §. A frank egyház siilyedése. Felemelkedése Nagy Károly alatt. 191