Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

138

I. A keresztény ókor. 3. A szentatyák korszaka.

tóttá 1) rabszolgáit és más rabszolgatulajdonosokra is hatott, hogy őket szabadonbocsássák. „Üdvös gondolat, írja nagy sz. Gergely, midőn két rabszolgát felszabadított, az embereket, kiket a természet szabadoknak teremtett, de kik emberi jogoknál fogva a rabszolgaság igája alá jutottak, eredeti szabadságukba visszahelyezni.“* 2) A papságba vagy valamely zárdába való felvétel által a rabszolgák szabadokká lettek, de ez nem történhetett uraik akarata ellenére. Voltak rabszolgák, kik megszöktek, szerzetesi ruhát öltöttek, azt gondolva, hogy ily módon megszabadulnak uraiknak tartozó kötelességüktől ; ezen eljárás a gangrai zsinat beavatkozását vonta maga után 330-ban, a melynek 3. canonja igy hangzik : „Ha valaki jámborság ürügye alatt a rabszolgát arra készteti, hogy urát megvesse és elszökjék szolgálatából, nem pedig arra, hogy jó akarattal és teljes tisztelettel szolgáljon, legyen kiközösítve!“ 3)

Az ily határozatok szükségesek voltak, hogy meggátolják az erőszakos fel forgatásokat. Még hiányzott az erkölcsi képesség és a gazdasági erő arra, hogy a rabszolgaság helyére a szabad munka helyeztethessék. Az egyháznak lassanként kellett a szellemi átalakulást előkészítenie, mielőtt a rabszolgaság tényleges mellőzéséhez hozzá foghatott volna, mely feladat a kolostoroknak jutott osztályrészül.

Ha az úr megadta beleegyezését, a kolostoroknak okvetlenül fel kellett venniük a rabszolgákat. Sz. Ágoston nagy igazságtalanságnak mondja, ha megtagadják a rabszolgától a felvételt; ugyané határozatok voltak érvényesek a papságba való felvételre vonatkozólag is. A rabszolga felvétethetett, de csak ura beleegyezésével. Nagy Leo pápa megtiltotta, hogy püspök szentelhessen rabszolgát ura beleegyezése nélkül.4) E nézet volt és maradt az egyházban uralkodó.

Legbuzgóbban járt közben a rabszolgákért aranysz. sz. János, azt követelvén a birtokosoktól, hogy legfeljebb kettőt tartsanak meg személyes szolgálatra, a többieket pedig taníttassák valami

') Mindegyik püspök egyes alkalmakkor, minden esetben halála alkalmával, bizonyos számú rabszolgát elbocsátott. V. ö. Rückert 353 1. A püspökök példáit követték a többi papok. Augustin. De vita et mór. cleric, sermo 356.

2) Greg. M. Epp. V, 112: salubriter agitur, si homines, quos ab initio natura creavit liberos et protulit et jus gentium jugo substituit servitutis, in ea, qua nati fuerant, manumittentis beneficio, libertate reddantur. V. ö. Rückert II, 353 s köv. II.

3) Hefele Conciliengeschichte I, 753, 757.

4) Augustin. De opere monach. c. 25 : qui si non admittantur, grave delictum est. Ep. Leonis P. I, c. 1.