Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)

Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek

4ö

MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM.

■gesek ; sőt magok a legsúlyosabb testi büntetések is alig képesek annak megfelelni. Az élet és halál joga, úgymon- -danak, lényeges kelléke minden független hatalomnak. ')

Suarez azon véleményt, mely az egyház abbeli jogát, hogy halálos Ítéletet is mondhat ki, védi, katholikus állításnak (assertio catholica), és az ellenkező tant régi eretnekségnek (antiqua haeresis) nevezi.

Harmadik rendszer. — Ez a két fönnebbi között ■a középutat követi. Hogy az egyház lelki büntetést szabhat, az senki által kétségbe nem vonható hitelv. A világi büntetéseket illetőleg a második rendszer minden esetre kissé túloz, mindazonáltal helytelen eljárás volna azt egészen és teljesen elvetni.

1. Teljes joggal állitható, hogy az egyház halál- és -csonkitási (poena sanguinis) büntetést nem szabhat.

a) Első elvünket a lelki hatalom természetéből vonjuk le ; ennek lényegénél fogva atyainak kell lennie. Jézus Krisztus azt akarta, hogy szelídség és kegyesség jellemezze és külömböztesse meg országát a földi királyságoktól.2) Sz. Pál ■csak a világi hatalomról mondta, hogy „non enim sine causa gladium portat“ 3) (mert nem ok nélkül hordozza a fegyvert). Másutt azt mondja, hogy az egyház fegyverei csupán lelkiek. 4) A védők önmagok is kénytelenek bevallani, hogy a felszentelt szolgák önmagok nem mondhatnak ki s nem alkalmazhatnak ily szigorú büntetéseket : de micsoda hatalom az, a melylyel birtokosa semmiféleképpen sem élhet ?

Az egyház fenyitő hatalmának törvényes gyakorlása közben sem tévesztheti teljesen szem elől földi küldetésének tulajdonképpeni czélját : az ember megszentelését és örök üdvét, sőt midőn a megtorlónak vagy példaadónak nevezett büntetéseket alkalmazza, még akkor is a bűnös meg- * *)

i) Ide vonatkozólag lásd Dicastillo, De censuris, Disp. I. — Pirringh, Jus can. univ. lib. V. tit. 7. sect. 3. n. 92. — Bellarmin, De controv. lib. III. de laicis, cap. 21. és 22. — Suarez, De fide. Disp. 23. sect. 1.

*) Márk 10, 42-45.

a) Rom. 13, 3.

*) II. Korinth. 10, 4. >