Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
116 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. VI. A temetésre vonatkozó polgári törvények. — Tudjuk, hogy Belgiumban ma odahatnak, hogy a temetők kultusát elnyomják és a katholikus papságot azon szomorú kényszerhelyzetbe hozzák, hogy a hivők holttesteit profán helyen legyen kénytelen eltemetni, csupán azon jogot hagyván meg neki, hogy minden egyes sírt külön szentelhessen be. Ily rendszert azonban a katholikusok éppenséggel nem fogadhatnak el. A megszentelt temetők használatának elnyomása egyértelmű az egyház szabadságának megsértésével ; az isteni tisztelet korlátozása, az egyház szertartásainak megcsonkítása ez, s így nem egyéb, mint oly jognak elrablása, melyet az egyház mindig élvezett, és a melyet ma is mindenütt, a hol nem üldöztetik, élvez, nem egyéb, mint nyílt megsértése törvényeinek, azon törvényeknek, a melyek a pápák Decretaleseiben, a zsinatok kánonjaiban, a szertartásos könyvekben följegyezvék, s a melyek az állandó egyetemes használat által szentesítve, kötelező erejöket még a püspökökkel szemben is fentartják, a kik egyúttal azon kötelesség alól sem vonhatják ki magokat, hogy azok megtartását folyton szorgalmazzák. A síronkinti beszentelés szokatlan eljárás, oly módja a halottak eltemetésének, melyet az egyház csak akkor használ, ha erőszakkal kényszerittetik. Valóban hallatlan s egyáltalán elviselhetetlen lenne, ha azt katholikus országban általános szabálylyá akarnák tenni ! De hát, úgymondanak, így kívánják ezt a törvények, a melyeknek alá vagyunk vetve ; a franczia forradalom óta a temetők elvesztették vallásos jellegöket és a temetés tisztán polgári és profán dologgá Ion. „A konvent és a polgári törvénykönyv — mondja Tielemans — a szent és profán dolgok közti különbséget megszüntette. Azért a temetők jellege a nemzet kezében egészen megváltozott. A franczia forradalom után, mely a vallásszabadságot és a polgároknak a törvény előtti teljes egyenlőségét behozta, a nemzetgyűlés és az azt követő törvényhozók a halottak eltemetését tisztán polgári ténykedésnek tekintették, a melylyel a vallás ugyan összekötheté még szertartásait, mindazonáltal az egyházi tekintélytől teljesen független volt. Más szóval r
