Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
108 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. egysége. S azért e szent jelleg éppen oly változliatatlan, mint maga az egyház. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy maga az eltemetés kölcsönöz a temetőknek lényegesés törvényes szent jelleget. A régi római jog idejében is, mint Cicero tanúskodik,1) a papok és papi szertartások közbejöttére volt szükség, hogy a sírok a törvénybiz- tositotta vallási kiváltságokban részesülhessenek, — ezt követelte a főpapi jog. Éppen így van ez, még pedig több oknál fogva, a keresztény vallásban is ; a szent jelleget a síroknak a papi beszentelés adja meg, ez élteti és mintegy áldásossá teszi e jelleget: „Res sacrae sunt, — mondja Justinian — quae rite per pontifices Deo consecratae sunt.“ (Szent dolgok azok, melyek a papok által törvényszerűen Istennek szenteltettek.) Egyedül azon szent tekintély, melyre Isten a vallás dolgainak intézését bízta, teheti a temetőket szent helyekké, az ima helyévé és biztosítja azoknak a bivők becsülését és tiszteletét. Beszentelés nélkül a temető profán (purus) dolog marad, nem részesül kiváltságokban és kedvezményekben. Beszentelve, bizonyos értelemben „res nullius“, rendeltetése örök, nem lehet többé magánbirtok, adás-vevés tárgyát nem képezheti, és csak igen ritka esetekben és az egyházi törvények által előirt feltételek és szertartások mellett adható át más használatnak ; mintegy Isten tulajdonává, divini juris, lesz és Isten tiszteletének szenteltetik éppen úgy, mint a templom ; a ki szentségét megsérti, szentségtörést követ el és a nyilvános istentelenségre szabott büntetésekkel sújtandó. Ilyen a temető a kánonjog szerint, ilyen volt a régi világi törvényhozásban.* ilyennek kellett maradnia minden keresztény nemzetnél. A temetők beszentelése lényegében véve és eltekintve azon külömböző alakiságoktól, melyeket a századok folyamában esetleg felvett, oly régi mint maga az egyház. Ezt kétségtelenné teszik a szent Írásnak azon helyei, a _________ » l) De leg. lib. II. op. tom. II. 1302. 1.
