Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
109 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM melyek a keresztények által használtatni szokott dolgoknak „per verbum Dei et orationem“1), az Isten igéje és ima által való megszentelésére utalnak, magának az egyháznak a temetésről szóló tana, és a sz. atyák tanúságai. z) Hasonlóképpen bizonyos, hogy a beszentelésnek, mint külön ünnepélyes szertartásnak, eredete a legrégibb időkben keresendő ; oly régi az, mint a templomok beszentelésének szokása; s onnan keltezhető hogy bizonyos fokig majdnem mindenütt összezavarták magával a templommal, a melynek függeléke, kiegészítő része volt. Figyelemre méltó továbbá az is, a mire a kánonisták nem is késnek figyelmeztetni, hogy a templom consecrálása és a szomszédos temető ünnepélyes beszentelése csaknem teljesen megegyezők: ugyanaz a kiszolgáltató, ugyanaz a szertartás, ugyanaz a hatás. A temetőt oly helyeken, hol az a templomtól valamely oknál fogva el van választva, már régente is külön szentelték be. Toursi sz. Gergely a hatodik században arról már mint régen behozott dologról beszél, mely általánosan el van ismerve, és melynek rendes kiszolgáltatója már akkor egyedül a püspök volt.* 2 3) Ez időtől fogva ezen szent szertartás soha sem ment ki a szokásból. Még ma is határozottan elő van Írva. Y. Pál pápa szerkönyve, melynek tekintélye az egész egyházra kiterjed, határozottan tiltja, hogy az egyház közösségében elhalt hívek, a szükség esetét kivéve, a szokásos szertartások között he nem szentelt temetőben temettessenek el.4) A római Pontificale felsorolja és leírja az ünnepélyes beszentelés szertartásait. A temetőben felállított öt nagy kereszt, az égő gyertyák, az égbe szálló tömjénfüst, a sokféle áldás, a szentelt vizzel való meghintés, melyek mind mély benyomást tesznek az emberre, kétségkívül sz. vallásunk egyik legfényesebb szertartását képezik. Nem lehet meginditóbbat képzelni, mint a beszentelésnél előforduló imák, 1) I. Tim. 4, 4—5. 2) Moulart f. i. m. De sepultura 75. és küv. 11. 3) De gloria confessorum, cap. CVI. ed. Migne, col. 906. 4) Tit. De exequiis.
